Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Mendele Ferenc: A pankaszi harangláb műemléki helyreállítása
6. kép. A helyreállított harangláb részlete 7. kép. A faharangláb helyreállítása (1964) (a szoknya alatti rész DK.-ről) a bonyolultabbnak tűnő megoldást, mert arra számítottunk, egy-egy gerenda még újból felhasználható és ha a talpfákat nem tesszük így hozzáférhetővé, a gerendákat csak elfűrészelve emelhetjük ki. A régi talpgerendákat természetesen úgy is kicserélhettük volna, ha a felmérés és a szerkezeti elemek megjelölése után az egész harangtornyot szétszedjük, majd a szükséges cserék után a jelölt faoszlopokat, gerendákat eredeti helyükre visszaépítjük. Erről a megoldásról azért mondtunk le, mert a szarufákon, a tetőlécezésen és a deszkázáson kívül a „felépítmény" lényegében jó állapotban volt. A bontás, átépítés ezért óhataltanul a régi faanyag rongálódásával járt volna. (Ha a faharanglábat darabokra szétszedjük, kérdéses az is, hogy az eredeti, faszögekkel megerősített csomópontokat hogyan sikerül viszszaállítani ?) A tervdokumentáció a talpgerendák korhadásának megakadályozása, valamint az egyenletes teherelosztás érdekében a szélső gerendák alá 80 cm mély csömöszölt beton alapot írt elő. A toldások miatt azonban mindegyik gerendát vasbeton koszorúra helyezték. 8 A gerendák tartósítására előírtuk, hogy a talpfák alsó felületét, valamint kétoldalát 5 — 5 cm magasan korhadás ellen karbóleummal vonják be. A gerendarács csatlakozópontjainál a vb. alapból kiálló tüskékhez csavaroztuk a talpfákat. A harangláb alatt a vb. alapot 5 cm magasan takaró apró kavics-terítést készítettünk. (6. sz. kép.) A csapadékvíz elvezetését szivárgó biztosítja. Az oszlopok, könyökfák alsó csapjai helyenként elkorhadtak. A harangláb alapját 8 cm-rel megemelve az új csapok kiképzése ellenére az eredeti magasságot biztosítottuk. Egy-két könyökfát, támaszfát így is toldanunk kellett. A harangozó-állás korhadt tölgyfapallóit ujakkal pótoltuk. 8 A kivitelezést az OMF. Szombathelyi Építésvezetősége végezte, VARGA BÉLA főépítésvezető és ROSINEK ERNŐ építésvezető irányításával. A helyreállítást 1965-ben fejezték be. 234
