Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Bárdosi János: Újabb adatok Vas megye számrovásainak ismeretéhez

tulajdonos csak 4 darabot adott múzeumunknak, a többit megtartotta emlékként. Ha nem is sikerült minden darabot megszereznünk, azért a behozott rovásfák is jól tükrözik a szőlősgazda nyilvántartási módszerét, melyeket a leltári számok sorrendjében az alábbiakban mutatunk be. Mind a négyet BÁRDOSI JÁNOS gyűjtötte Cákon, 1965. október 25-én. 65.29.1 — Részben hántolt fűzfavesszőből készített puttonjelző bot. H: 127,6 cm, Á: 2,2 cm. Ép. (4. kép 1). Felső — vastagabb, hántolatlan— végén, az egyik oldalon kb. 11 cm hosszúságban késsel laposra faragott, ahol tintával írva a következő rövidítés olvasható: 1961. X. 10. N J. 17, A I. 11. A dátum a szőlőszüret napját, az N J. Nagy Jánost, az A I. Abért Istvánt jelent — aki kőszegi lakos és az előbb említett személy veje — a névrövidítések utáni számok pedig a botra feljegyzett puttonyok összesített számai tulajdonosok szerint. E felirat alatt — egymástól nagyjából azonos 1,2—2 cm távolságra — 17 db gyűrűszerűén körbefutó bevágás látható. Nagyobb — 2,5 cm-es — távolság csak a kilencedik és tizedik jel között van, melyek 4 db függőleges irányban haladó mélyített bevágással is össze vannak kötve. (Lásd: 5. kép) Ez az összetett jel, tehát együttesen fejezi ki a kilencedik és a tizedik egységet, illetve azt mutatja, hogy a boton a függőleges vágásokig 10 egységet jegyeztek. A tulajdonos elmondotta, hogy az ilyen összetett jelölésmód nem rendszeres, csak ritkán alkalmazza a tizedik egység lezárásaként, mert így az utólagos ellenőrzésnél a számolást nem kell elölről kezdenie, hanem csak a tizedik puttony után. E jelölésmódnak akkor nincs különösebb gyakorlati jelentősége, ha a tizedik puttony jelölésére csak egyszer kerül sor, mint a jelen esetben is. „Ahun többször gyelünek tíz puttont, ott inkább érdemes illen összekötő bevágásokat csinányi, de nálunk illen kis termisná' nem."

23 Adatközlőnk bemondását az is igazolja, hogy ezenkívül sem a múzeumba behozott, sem a pincében kinthagyott botokon nem találtunk ilyen jelzést. Sőt ugyanezen a boton, e puttonyjelzésektől kb. 19 cm távolságra kezdődő — Abért István puttonyainak számát jelző — bevágások között sem láthatunk ilyen jegyet, pedig ott is alkalmazhatták volna, mivel számuk : 11. A két tulajdonos rovásjegyeit nemcsak az említett — közel 20 cm-es — távolság választja el egymástól, hanem ezen kívül az utóbbi botrészét enyhén le is hántolták, hogy még szembetűnőbb legyen a két tulajdonos termésjegyei közötti különbség. A bot alsó — vékonyabb — végétől számítva 4 cm-re ugyancsak találhatunk egy körbefutó, gyűrűszerű bevágást, ez azonban már mélyebb, mint a többi jelzés és nem nyilvántartási célt szolgált. A tulajdonos szerint valamelyik gyerek vágta bele a szüret idején és nem tudja, hogy díszül szánta-e, vagy felakasztási célra, vagy egyszerűen csak a bot alsó végét akarta-e jelezni vele. 65.29.2 — Hántolatlan mogyorófavesszőből vágott puttonyjelző, melynek vastagabb, enyhe ívben, tompaszögalakban meghajló végét, a bot természetes gyökérgörbülete képezi. H: 135,4 cm, Sz: 10 cm, Á: 3,5 cm. Ép. (4. kép. 2.). E kampósbotszerű puttonyjelző felső részén: 1964. X. hó 1 késsel bevágott felirat olvasható, ami a szüret idejét jelzi. Alatta 18 db gyűrűszerűén körbevágott rovásjegy látható, ami azt mutatja, hogy a tulajdonosnak — Nagy Jánosnak — 1964-ben 18 puttony szőlője termett. A barna színű mogyorófaboton jól érvényesülnek a fehéres fás részig bevágott karikás rovásjegyek. 5. kép. Részlet a 65.29.1 Itsz. puttonyjelző botról. A kilencedik és a tizedik egység jegyének érdékes összekapcsolásával. 23 Id. Nagy János 67 éves. Cák, 196J, 224