Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

Pereszlény községben (Hont m.) régebben a vacsora után mentek a vőlegényes házhoz a menyasszony rokonai, az ún. utánvalók. Rendesen két ember vitte feldíszített saroglyán a morvány nevű hatalmas kalácsot, amelyet a menyasszonyos háznál sütöttek. A morvány 120 cm hosszú 60—70 cm széles fonott kalács volt. Teteje téli zölddel volt feldíszítve és gyertyák égtek rajta.

142 Csányoszrón (Baranya m.) lakodalomra a menyasszony is süt kalácsot : ebből mindenki eszik. Ha más faluba viszik a menyasszonyt, a menet elején a koszorúba font nagykalácsot viszik.

143 A bácskai szlovákok a menyasszonyi tánc előtt faágat visznek a szobába, melyen alma, dió, papírcsillagok, színes pántlikák lógnak.

144 Az almába pénzt szúrnak, mint a sokácok.

145 Maros-Torda megyében lakodalomkor az ajándéktárgyakat a terített asztalon levő termőágra, tették.

146 (Csík megyében az aprószentek korbácsot nevezték iermőágnak.)

u:! Bágy községben (Udvarhely m.) az volt a szokás, hogy lakodalomra levágtak egy nagyobb ágat egy élő fáról és szép simára letisztították. Annyit azért hagytak rajta, hogy szép ágas formája legyen. Ezeket a részeket becsavarták keményre hagyott kelt tésztával. A tésztát ujjnyi hosszú szalagokra vágták, úgy csavarták fel a fára. Ezután bedugták a forró kemencébe és megsütötték. Mikor szépen kisült, piros, kék és más színű pántlikákkal díszítették. Mikor a menyasszony bútorát kocsin vitték a vőlegényes házhoz, a kanapén (padon) ültek vele, úgy vitték a kezükben.

148 GÁBOR ANNA 1950-ben az ecseri lakodalomról írva, csupán annyit jegyez [meg az örömfáról, hogy „mikor a menyasszony a vőlegény házába ment, ajándékokat vitt: örömfát, tortát."

149 Az ecseri lakodalomnak ezt az érdekes mozzanatát 1955 februárjában LUBY MARGiTnak sikerült részletesen leírnia.

150 BLAZSEKJÁNOSNÉ 32 éves parasztasszony közlése szerint — padlásán még megvolt az örömfa váza — az örömfa tkp. mintegy vállmagasságig érő rúdra szerelt vesszőváz volt. Tojásalakú hosszanti bordái gledicsiából készültek. Ez a része úgy térdamagasságtól ért fel vállmagasságig, így a nyele elég kurta volt. Ha meg volt rakva, ezért volt nehéz kézben vinni : a súlya előrefele húzta. Az örömfa bordazata fehér selyempapírba csomagolt szaloncukorral volt beborítva : a vázából semmi, de semmi nem látszott ki. A szaloncukrokat vékony madzagokra kötötték és a tojás bordazatának megfelelően kötötték fel a vázra. Ezt a madzagot részben a vázhoz kötötték, részben a gledicsia tövisei is tartottak valamit. A tartórúd végén, legfelül egy vagy két bábú volt, néha három is. Ha egy babát vitt az örömfa, akkor az rendesen egy réztányéros paprikajancsi volt. Ha kettőt vitt, akkor az egyik fiú-, a másik leány baba volt: egymásnak háttal állítva kötötték őket a rúd felső végéhez. 20—25 cm magasak voltak. Ekkor még kilátszottak a váz hosszanti bordái. Piros almát vagy narancsot szúrtak reájuk, hogy eltakarják. Mások aranyozott diókat szúrtak a tüskékre. Vetekedtek abban, gyarországi zsidók a kis gyermekek első iskolai vizsgáját resegrüten nevű süteménnyel ünnepelték meg. Ez tésztába csavart vesszőkből (botokból) állt, amelyeket borral dagasztott mazsolás kalácsba szúrtak és úgy sütöttek ki. (KOHLBACH: i. m. 160. p.) 142 Magyar Népzene Tára III/A. XXIX. p. (bev.) Néprajzi Múzeum EA: 506. sz. (MANGA JÁNOS gyűjtése.) 143 BERZE NAGY: i. m. 137-138. p. 144 Ethn. 1904. 66. p. 145 VÁRADY L, 148. p. 146 Ethn. 1895. 51. p. 147 Magyarság néprajza II, 406. p. 148 FÖLDESSYNÉ: Budakalász telepes község múltja és jelene. Néprajzi Múzeum EA. P. 152/1958. sz. 22. p. (Adatközlő Varga Andorne Derzsi Klára 53 éves bágyi születésű, Erdélyből kitelepült budakalászi lakos 1957. nov. 7.) 149 Sz. SZENTPÁL MÁRIA: Ecseri táncok. Bp. 1950. 13. p. i5o NiNA: XII. 49/2. sz. Adatközlők: Blazsek Jánosné 32 éves, Sztancsik Józsefné 32 éves, G. Murán József, 68 éves, Merczel Józsefné 74 éves, Havasi Józsefné, Béres Erzsébet 50 éves és még sokan. 199