Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

Mi lehetett ez az „örökös" képzetkör? Olyan kezdetleges művelődési szint, amelyen a leány házasságra való megérésének és a gabona — vagy más növény — megérésének észlelése nem külön-külön, hanem egy közös (antropomorfikus) képzetté, a „megérés" képzetévé alakulhatott, csupán az ősközösségben volt még lehetséges. Amikor a ma oly könnyen elkülöníthető fontos észlelés, a gabona és a leány megérése, még nem vált szét a „megérés" képzetéből, a felserdült nő termőággal való megkoszorúzása termelési tevékenység is volt.

120 Amikor a gyermekleány felnőtt, megérett, — viselte. Jelezte, hogy alkalmassá vált a gabona elvetésére, termelésére és így az utódok táplálására, az utódok fenntartására is. A koszorú, a termőág, a fonat, a kalács az élet megindulásának, a „csírázás"-nak az észleléséből alakult sokformájú, antropomorfikus jelképpé az ősközösség évtízezredekig tartó lassú fejlődése során. Amikor a gesztus rítusokká alakult, a gabonatermelés bizonyos mértékben racionálizálódott, ismertekké vált, amelyek önállósultak. Az ember születése, a nő termékenysége azonban még ezután is sokáig félelmetes misztikum maradt, amelyet a lakodalom mágikus tevékenységei oldottak fel. Ezek a tevékenységek a lakodalom játékos ceremóniáiban ma csupán pszichikai funkciókat töltenek be hagyományos eszközeikkel, tárgyaikkal együtt.

121 DOMOKOS PÁL PÉTER értékes megfigyelései szerint a Júlia szép leány címen ismert népballadánkban a főszereplőt és a történet helyét megjelölő bevezető rész a következő háromszéki változattal érzékeltethető : Ahol kerekedik egy kerek dombocska, Azon nevekedik egy szép almafácska, Édes az almája, cukros a virágja, Alatta ül vala egy szép leányocska.

122 Kétségtelen szerinte, hogy a ballada hőse a búzamezőben koszorút köt, vagyis lakodalomra készül,

123 hol „mennyei asztalok terítetlen telnek, — mennyei poharak tőtetlen tejjenek."

124 FETTICH NÁNDOR magyarázata szerint Júlia nem azért megy ki a búzamezőbe, hogy a koszorúkötéssel szórakozzék, hanem azért, hogy kultikus tevékenységet fejtsen ki vagyis az istenség testét (az ember legfontosabb táplálékát) jelképező búza (vagy másféle kenyérgabona) virágából menyasszonyi koszorút készítsen. A mai menyasszonyi koszorú szerinte annak emlékét őrzi, hogy régen a szerelmesek búzavirágból kötöttek koszorút egymásnak.

125 Mint láttuk, a koszorúkötés kultikus gesztusa a termelési tevékenységből kifejlődve maradt meg játékos gesztusnak olyan művelődési szinten, amelyről ismeretek hiányában csupán téves magyarázatokkal próbálkozhatott a logikus gondolkodás, mert csupán a ma is meglevő szerelmi élet pszichikai jelenségeit vetítette vissza a régmúltba.

126 120-121 TRENCSÉNYIWALD APFEL véleménye szerint az édenkerti tudás fája ,,az életfa és az anyaméh megtermékenyítése közötti összefüggés megismerése... csakis egy földművelő közösségben alakulhattott ki." Vallástörténeti tanulmányok. 15., 51., 79., 451. p. Véleményünk ezzel kapcsolatban az, hogy az állandó jellegű észleléstől a tudatos megismerésig eljutó folyamat nemzedékek és közösségek hosszú során állandóan tökéletesedett, azonban a fiatalkorban ma is minden ember életében lejátszódó fejlődési folyamat. 121 MARÓT KÁROLY: A szirének. MTA Nyelvtud. — írod. Oszt. Közi. XI, 65. p. 122 DOMOKOS PÁL PÉTER: Júlia szép leány. Ethn. LXX (1959), 20. p. 123 U. o. 28. p. 124 U. o. 21. p. 125 FETTICH: i. m. 62. p. 126 A szív is a koszorút helyettesítő újkeletű forma. M. HÖFLER: Das Herz als Gebildbrot. Arch. f. Anthr. V (1906), 236-275. p. V. ö. В. S. ism. Népr. Ért. VIII (1907), 183. p. 13 Savaria 193