Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

Ekkor a tésztából szalagokat vágnak, rátekergetik a kalácsra. Kis, lapos, kerek tésztadarabokat is formálnak, — rózsának mondják, — a szélét bevagdossák és a szalagokkal együtt a kalács testére ragasztják, kicsipkézik. Mielőtt a kész kalácsot a kemencébe teszik, tojássárgájával megkenik a tetejét. így szép piros lesz, amikor kisül. A kalácsnak a jó forró kemencében mintegy két órai sülés kell, hogy átsüljön. Figyelni kell a kemencében a kalácsot, hogy lángra ne kapjon. Mikor látják, hogy szépen kipirult, újságpapírt tesznek rá, hogy meg ne égjen a felülete,

94 mert ezután még elég sokáig kell a kalácsnak a forró kemencében maradnia, hogy egészen átsüljön, ne maradjon nyers a belseje. A papírt is cserélni kell, ha barnul, hogy lángra, ne kapjon. Sok fortélya van annak, hogy minden darabja ízletes legyen a kalácsnak! Amikor kisült, keresztben-hosszában rozmaringot tesznek reá, hogy jó illata legyen.

95 Az újságpapírral való sütési módra történeti párhuzamot is idézhetünk. A Vasmegyei Lapok 1872. február 8-i tárcalevelének K. K. jelű szerzője tréfásan arról elmélkedik, hogy nem sokat olvashatta az újságot, mert ebben az esztendőben csupán két számot kapott, „az is nagy megpróbáltatáson mehetett keresztül, mert úgy néz ki, mintha bélest vagy kalinkót sütöttek volna rajta." A menyasszonykalácsot a menyasszony keresztanyja süti, külön erre a célra készíttetett tepsiben. Ezt rendszerint kölcsönkérik attól, aki megtakarította a tepsit, eltette magának «mlékbe. Ha nem rokon az illető, viszonzásul meghívják a lakodalomba. Ez a tepsi sokkal nagyobb mint a családi sütéseknél használatos tepsi. Addig adják-kölcsönzik egymásnak, míg el nem vásik. A menyasszonykalácsot a menyasszonytánc előtt viszik be a vőfények és ünnepélyesen szelik fel annyi darabra, ahány vendég van. A menyasszonykalácsot a menyasszony és a vőlegény adja át a menyasszonypálinkával, amelyet kis poharakba öntenek. A menyasszonykalácsot el is kell fogadni, vagyis jó kívánságokat kell mondani az ifjú párnak, amikor átveszik tőlük.

96 A vőlegénykalács sokkal kisebb, mint a menyasszonykalács. A vőlegény keresztanyja süti. Ovális alakúra formálják ágait, tölteléke nem olyan gazdag, mint a menyasszonykalácsé.

97 Két végére cifraságokat, madarat, galambot tesznek. Mikor a vőlegényes háztól az esküvőre mennek, a nyoszolyóasszony viszi a hóna alatt és otthagyják a menyasszonyos háznál, honnan a harangozókalácsoX viszik magukkal a menet élén. Ez kisebb, 2—3 kg-os kerekbe fonott kalács, közepén megfelelő lyukkal, melynek segítségével szalagokkal díszített borosüveget húznak reá. Ezenkívül a vőfélyek vőfélykalácsot kapnak, ami olyan volt, mint a harangozókalács. A harangozókalácsot a templom előtt a harangozónak adták, a vőfélyek a magukét az üveggel együtt hazavihették. A papnak, meg a kántornak nem adtak régen sem, ma sem kalácsot. Újabban 1 — 1 tortát kapnak.

98 (34. kép) Adatközlőink szerint a lakodalomra nemcsak ezeket a kalácsokat sütötték: ezek voltak a legnagyobbak, a legkiemelkedőbbek. A keresztanya által küldött kalácsoknak kellett a legnagyobbaknak lenni, hogy mutassák a módot, a gazdaságot, amit a jó magaviselet és a jó nevelés biztosít az ifjú pár számára. 1900 körül kis kerek pereceket is sütöttek, ezek azonban még az első világháború alatt kimentek a divatból. Egy-egy lakodalmi kalács általában 1 — 1,5 kg súlyú volt és azon versengtek, hogy ki küldjön nagyobbat, vagy többet. Sok helyen így lett óriáskalács a kereszanya kalácsából. Előre híre járt, hogy ki milyen nagy kalácsot szándékozik készíteni és nem akartak alább maradni. Egy-egy lakodalomban a nésznéptől 20—30 kalács gyűlt össze; legalább 60—80—100 kiló súlyban. Rendszerint abroszán, a hátukon vitték a lakodalmas házhoz a kalácsot a férfiak és a padlásra pakolták fel a lakodalomig, hogy ne legyenek útban az előkészületek során. Ha megvolt rá a mód, külön kamrában vagy szobában gyűjtötték a süteményeket. Az ismerősök és a rokonok minden nap eljöttek gyönyörködni.

99 94 DÖMÖTÖR SÁNDOR: Petőfi vasi élményei és a néphagyomány. Szombathely 1954. 17. p. 95 — " Saját megfigyelések alapján. A 86 éves Németh néni közlései. 189