Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Zoltán Kádár: Über die Ikonographie der mythologischen Grabsteine von Savaria aus dem 2. Jahrhundert

tett, {Paus, 10, 12, 2) tehát lénye szerint pusztulást hozó. Arra is utalnak a költők, hogy Heléna csábító érzékisége hozta a pusztulást.

33 Másrészt viszont éppen ennek a varázslatos aphorditéi szépségének köszönhető, hogy őmaga viszont mégis megmenekült minden fenyegető veszedelemtől. Egyéniségének ezek a különleges vonásai tehát rendkívül alkalmassá tették arra, hogy a sírművészet mitologikus ábrázolásai közt fontos szerephez juthasson. Sőt Heléna alakjához a neopythagoreusok elképzeléseiben olyan képzetek is hozzáfűződtek, mint ezt Franz Cumont hangsúlyozza, amelyek a Hold-kultusszal kapcsolatos újjászületés-hithez kapcsolódtak.

34 Ebben a vonatkozásban Heléna alakja rokon a savariai műhelyben készült harmadik mitologikus sírkövön szereplő szunnyadó Endymiont ébresztve — csábító Seléné, hasonlóképpen erotikus jellegű kép típusával..

35 A savariai műhelyben készült mindhárom mitologikus sírrelief (a szombathelyi Sempronius kő, ajaki és a kiskajdi eredetű emlékek) tehát egységes sírszimbolikának tartozékai. Ezeknek a sírköveknek ábrázolásai provinciális vonatkozásban az antik eszkatológianak azt a — sajátos ellentéteket összeszövő — szemléletét mutatják, amely legteljesebben a rómavárosi szepulchrális művészetben tükröződik.

36 ÜBER DIE IKONOGRAPHIE DER MYTHOLOGISCHEN GRABSTEINE VON SA VARIA AUS DEM 2. JAHRHUNDERT ZOLTÁN KÁDÁR Die mythologischen Reliefwerke aus Savaria nehmen in der Sepulchralkunst des römischen Pannonién eine Sonderstellung ein. Unter den drei Wichtigsten stammen zwei, nämlich der mit Relief verzierte Grabstein, — vorgefunden in der Hámán Kató Strasse in Szombathely — welchen C. Sempronius Marcellinus aufstellen Hess, (Abb. 1) sowie das Grabsteinfragment aus Ják ohne Inschrift unbedingt aus dem 2. Jahrhundert, während das dritte — das Fragment aus Kiskajd — bereits nach dem Markomannenkrieg, wahrscheinlich anfangs oder Mitte der Severus-Epoche entstanden sein dürfte. Unsere früheren Forschungen lassen fast mit Sicherheit annehmen, dass die Hauptdar33 V. ö. Horatius, Sat. 1, 13, 10: nam fuit ante Helénám cunnus teterrima belli causa, sed ignotis perierunt mortibus Uli. (idézi: Engelmann, R., i. m. 1954) 34 Cumont, Fr., i. m. 186. 35 A képtípus szerepére a provinciális művészetben és kasszikus előzményeire: Diez, E., Selene-Endymion auf pannonischen und norischen Grabdenkmälern, Ö. Jh. 46 (1961 — 1963) 50 — 60 36 Az antik mitológia és sírszimbolika kapcsolatát az „elragadó" halál, a megszabadulás és az Erósz vonatkozásaiban legegységesebben a rámavárosi Porta Maggiore közelében levő földalatti bazilika stukkó díszeinek képtípusai mutatják. Jelentőségükre — első közt Kerényi Károly mutatott rá: EPHK, 49 (1925) 114. skk, — a bazilikáról összefoglalólag: Carcopino, /., La basilique pythagoricienne de la Porte Majeure, Paris (1938), v. ö. még Turchi,N., La religione di Roma antica, Bologna (1939) 329, — Cumont, Fr., i. m. passim, főként 97. skk. A későbbi, antoninuskori rómavárosi művészetben pedig a „Tomba dei Nasoni" freskóin jelentkezik hasonló mitologikus ciklus: Rumpf, A., Malerei und Zeichung, Handbuch der Archäologie, VI. Lief. München (1953) 185. (további irodalom u. о. 9. j.), - Fink, J., Gemälde im Grab der Nasonier, Mdl, 6 (1953) 58. skk, 16 — 28. t., — a pannóniai szepulchrális reliefek vonatkozásában hivatkozott már reájuk Erdélyi, G., Acta Acad. Scient. Hung. 13 (1961) 91. 165