Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Szentléleky Tihamér: Az Iseum jelentősége Savariában
istennőnek 8 . Személyénél még tekintetbe kell vennünk észak-itáliai származását 9 , mert ebből arra is következtethetünk, hogy a kultusz elterjedésében az itáliai származásúak már az I. század végén szerepet játszottak. Korábbi nyomokra utalnak az ásatások során a legalsó rétegekben feltárt kunyhó-maradványok és falfesték-töredékek, de ezek önmagukban még nem bizonyítékai annak, hogy az Iseum területe már ekkor is az Isis-tisztelet céljait szolgálta. A 188-ban állított tábla fényt vet az Isis tisztelet társadalmi helyzetére is. Az öt curiára oszló vallási egyesület az egyiptomi papi szervezetek felépítését mutatja 10 . Azokat a személyeket kell a listákon feltételeznünk, akik az iseumokban már a hellenisztikus idők óta öt csoportra osztva, egymást váltva végezték a szertartásokat. A felirat tanulmányozása érdekes betekintést enged a II. századvégi savariai lakosok életébe. Már Th. Mommsen is felvetette a lehetőségét annak, hogy e kő egy vallási kollégium feliratos táblája. 11 Az 1955 óta a leihely területén végzett ásatások a feltételezést bebizonyították. A vallási egyesület elöljárói Memmius Emeritus és Rubrius Euporio voltak, míg a közösség papja Romanus volt. 12 A szakirodalomban korábban a kő rendeltetéséről többféle nézetet hangoztattak. Egyes nézetekkel szemben a város hivatalos curiális jegyzéke nem lehetett, mert a nevek között hat peregrinus, két libertus és három rabszolga is szerepel. Mivel a márványtábla az alexandriai istenségek kollégiumának emléke, természetesnek vehetjük a peregrinusok, libertusok és rabszolgák szerepeltetését is, hiszen ezeknek az elemeknek legkorábban éppen a keleti vallások szervezetei adtak érvényesülési lehetőséget. Természetesen többségben mégis a római polgárok vannak, ez egyben azt is mutatja, hogy a II. század végén Pannóniában az alexandriai istensgégek kultuszában főszerepet a római polgárok vitték. 13 Paeon Caesii peregrinus neve az első curiában összefüggésbe hozható az ismert pannóniai — savariai Caesius családdal, míg ugyanebben a curiában Symphorus Terrasia neve keleti eredetre utal. Ugyancsak hasonló csengésű a harmadik curiában Eutyches Apulei neve, míg Valentinus Caes az előbb említett Caesius családdal való kapcsolatokra enged következtetni. Peregrinus nevek még a negyedik curiában Rufinus Flavian és Dionysius Vimior. További betekintést adhat a II. századvégi Savaria életébe a két libertus Colonius Valerianus, és Colonius Vindicianus neve. Mint Mócsy A. már megállapította 14 , a nevek a pannóniai colonatus intézményének legkorábbi említései. Ez azt jelenti, hogy Pannónia területén i. sz. 188-ban már nemcsak colonusok telepedtek le, hanem colonusok libertusai is, ebből viszont következik, hogy a colonatus intézménye még korábban honosodott meg, mint 188. Ugyancsak a colonatus intézményére utal a három rabszolga-név is. A rabszolgák közül a második curiában Valentinus és Secundinus, az ötödik curiában Seleucus neve szerepel. Míg az első két név után col. olvasható, addig az ötödik curia Seleucus neve után colonor rövidítés. Az ötödik curia rövidítéséből következik, hogy mindhárom név utáni 8 Szentléleky T., I. 28. о. 9. kép. 9 Mócsy A., Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. (Budapest 1959) 152, 219. o. Továbbiakban I. 10 Bonnet H., Reallexicon der ägyptischen Reiligonsgeschichte. (Berlin 1952) Priester címszó, 602. о. 11 CIL III. 4150. 12 Szentléleky T., II. 385. о. 13 12. jegyzet 387. о. 14 Mócsy A., A rabszolgatartás alakulása Pannóniában a principatus időszakában. Arch. Ért. 83. 144. o. Továbbiakban II. 150
