Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Trencsényi-Waldapfel Imre: Egyiptomi elemek az aranykori latin költészetben

vágnak az Isis-papok segítségével egy római matróna női becsülete ellen elkövetett merénylete váltott ki, már túllépik azokat a kronológiai határokat, amelyek között alább következő megfigyeléseinket gyűjtöttük. Ugyanez mondható az egyiptomi istenek növekvő tekintélyéről különösen a Flaviusok és az Antoninusok korában, valamint az egyiptomi vallás egymásnak élesen ellentmondó értékeléséről a későbbi római irodalomban, egyfelől arról az elutasító álláspontról, amely pl. Juvenalist és Lucanust jellemzi, másfelől a már említett Apuleiusról, akinek a lelkesedése — már filozófiai igazolással — ebben a vonatkozásban is ismertebb regényénél fenntartásnélkülibb határozottsággal mutatkozik meg egy görög hermetikus irat, az Asclepius latin fordításában, amelyet egy középkori kézirat neki tulajdonít, de amelyet — másutt bővebben kifejtendő véleményem szerint alaptalanul — a modern kutatók általában elvitatnak tőle. Ezúttal azonban erre éppoly kevéssé térhetünk ki, mint a késő-római szinkretizmus olyan költői emlékeire, amilyen pl. a különben ismeretlen Claudius Hold-himnusza, vagy az alexandriai születésű Claudianus költészetének egyiptomi vonatkozásaira, s ezek hátterében a IV. század keresztény császárai alatt Rómában még élő Isis-kultuszra, amelyről főleg numizmatikai dokumentációval Alföldi András nyújtott meggyőző képet.

3 Sőt a kitűzött határokon belül, figyelmünket az aranykori latin költészetre korlátozva, sem törekszünk teljességre, inkább néhány jellemző példa elemzésére és néhány e példákból közvetlenül adódó általánosabb jellegű tanulság megfogalmazására. Az aranykori latin költészet egyiptomi elemeinek vizsgálatánál különben nem járunk egészen töretlen úton. Mindenek előtt E. Norden nevét kell említenünk ebben a vonatkozásban, aki az aranykori költészet ünnepi hangú nyitányának tekinthető IV. eclogában — a fiatal Vergiliusnak Asinius Pollio consuli hivatalba iktatását ünneplő bukolikus költeményében — figyelmeztetett olyan motívumokra, amelyek a polgárháborúk végkorszakában terjedő messzianisztikus hangulat egyiptomi összetevőire utalnak.

4 Nem sokkal ezután Kerényi Károly az Aeneis VI. énekének alvilágleírásában vett észre egyiptomi túlvilágképzeteket,

5 majd 1935-ben Gardiner a Chester Beatty gyűjtemény egy i.e. 1200 tájára keltezhető hieratikus papiruszát tette közzé,

6 amely az irnok dicsőségét ugyanúgy a piramisok fölé helyezi, mint Horatius három könyvből álló első óda-gyűjteményének közismert epilógusa, az Exegi monumentum... Az egyiptológus közlését hamarosan követték a klasszikus-filológusok hozzászólásai, akik közül pl. E. J. Bickerman így foglalja össze a papirusz meglepő tanulságát: „Ez az első előfordulása a horatiusi Exegi monumentumnak. Horatius ódájához hasonlóan az író halhatatlanságának egyiptomi gondolata merőben különbözik attól a görög felfogástól, hogy a költők a hősöknek és ezek tetteinek az emlékezetét hivatottak életben tartani."

7 P. Gilbert az egyiptomi Maneros-dalokrómai utóéletét nyomozza a carpe diem horatiusi gondolatában.

8 E meggyőző párhuzamokat az alábbiakban még szaporítani fogjuk néhánnyal. Az elvi tanulságok szempontjából azonban talán ennél is fontosabb, hogy rámutassunk: az említett kutatók általában fel sem teszik a kérdést, milyen közvetítő csatornákon keresztül jutottak el az egyiptomi képzetek a római költőkhöz,

9 akik elé — kivált az aranykorban — a görög 3 Alföldi András: Isis-szertartások Rómában a negyedik század keresztény császárai alatt. Dissertationes Pannonicae II. 7. Budapest 1937. 4 E. Norden: Die Geburt des Kindes. Leipzig 1924. 5 Kerényi Károly: Ascensio Aeneaell. EPhK48 (1924) 21 — 33.1. Vö. már E. Amelineau: Histoire de la sépulture et des funérailles dans l'ancienne Egypte. I. Paris 1896. 166—167. 1. 6 Hieratic Papyri in the British Museum. Third series: Chester Beatty Gift. London 1935. Vol. I. 38-39. 1. (angol fordítás), Vol. II. 18-19. tábla (eredeti szöveg). 7 E. J. Bickerman a The Intellectual Adventure of Man с gyűjteményes kötet ismertetésében: Classical Philology 43 (1948) 58. 1. 8 P. Gilbert: Horace et l'Egypte - Aux sources du carpe diem. Latomus 5 (1946) 61 — 74. 1. 9 P. Gilbert, az Exegi monumentum... egyiptomi előzményével kapcsolatban egyenesen elhárítja magától a közvetítés problémáját: „Sans doute les intermédiaires nous manquent. Mais 127