Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Szentléleky Tihamér: Az iseumok kialakulása Egyiptomban és hatásuk Saváriára

tat a XXX. dinasztia Isis szentélyével Behbet el Hagarban. Eltérően a felső-egyiptomi Théba-környéki és más hatalmas szentélyektől, tágas nagy udvar közepén állt itt is az udvarhoz képest méreteiben kisebb arányú központi szentélyépület. Az udvar homlokzati szakaszán hosszanti elhelyezésű helyiségsor futott, mely az oldalakon is folytatódott. A görög építésztbői jól ismertek a szent kerületek nagy udvarát körülvevő építmények, csarnokok. Ennek az udvarnak középrészén, de az udvar fő homlokzatától távolabb állt a szentélyépület, melynek ma már csak nyomait fedezhetjük fel. Igen jelentős volt a szent kerület földalatti barlang rendszere is. Ebben a földalatti barlangban rendezték be az Apis bika szentélyét. Az Apis tiszteletnek hatalmas földalatti építménye a memphisi Apis bika síroknál jól simert. A memphisi Serapeumot éppen a Ptolemaios uralkodók idején bővítik és építik ki egységes hatalmas földalatti rendszerré. A Serapeum papi testülete nagy szerepet vitt Alexandria és az egész Ptolemaios birodalom vallási-szellemi irányításában. A Serapeumnak jelentős könyvtára volt. A Delta környékének erős görög hatása alatt álló Osiris-Sarapis Isis tiszteletére rendelt központi nagy szentélyei közül kiemelkedik Tap Osiris Magna romterülete.

15 Bár a Ptolemaios kori határoló falak itt jól fennmaradtak, de a temenos belsejében az ókeresztény periódust megelőző építkezések már csak nyomaikban láthatók, mégis a maradványok a Serapeumhoz hasonló udvarkiképzésről tanúskodnak. Ugyancsak jelentős Isis szentély állott az Abu-Kir-i kultuszközpontban, Menutisban. A szentély túlélte az abukir-i Serapeum lerombolását is.

16 Mint említettük az egykori XXX. dinasztia központjának nagy Iseuma is tovább épült Sebennitos közelében. A Hieroglif emlékek szerint Ptolemaios II., Phiolodelphos I. és Ptolemaios III. Eurgetes I. idején a templom jelentősége tovább növekedett.

17 A Ptolemaiosok uralmának, idején az Isis kultusz központjaiban nagy szentélyeket emeltek és a Serapeum, valamint Тар-Osiris Magna fennmaradt építményei arra mutatnak, hogy a Behbet el Hagar-i fáraókori szentélyhez hasonlóan nagy fallal határolt udvar középtengelyében állott a központi szentély épület. Bár Isisnek helyenként külön nagy szentélyeket is emeltek (pl. az abu-kir-i Menutis), az új vallási reformoknak megfelelően tisztelete együtt élt Sarapis tisztletével, sőt a Ptolemaiosok idején Osiris, a görög Sarapis és a memphisi Apis tisztelet összeötvözésével Osiris-Sarapis-Apis alakja a közös nagy központi szenjélyekben erősebb hangsúlyt kapott. A görög behatás súlyosan érezhető az új átfogalmazású kultusz építményein. Görög építészeti jellegzetességeket mutat az alaxandriai Serapeum épületsora is. Bár a görög építészet közvetlen hatása a III. század kezdetével lesz általános Egyiptomban, azonban már a XXVI. dinasztia óta a görög építészet közvetve vagy közvetlenül hatott. Az új építkezések legtisztábban Alexandriában és környékén érvényesülhettek, míg a korábbi központokban, így Sebennitosban is, a már korábban emelt szentélyek építése főbb vonalaiban megszabta a későbbi átépítések kereteit is, éppenúgy, ahogy az egyiptomi lakosságú területeken a Ptolemaios uralkodók szándékosan az ősi helyi írás hieroglif jeleit használták. Alexandriában a fő szentélyek mellett, a mind több tulajdonságot és jellegzetességet magába foglaló Isis tisztelet részére kisebb szentélyeket is építettek. Ezekhez a kisebb szentélyekhez a központi épület mellett nem tartozott nagy udvar és szent kerület. Ilyen kisebb fogadalmi szentélyek állottak Pharos szigeten, az Isis Pharia, mely a hajósok szerencsés 15 /. B. Ward Parkins: The monastery of Taposiris Magna. Bulletin De Société Royale d'Archéologie Alexandrie, No. 36., 1943-1944. 48-53. o. PI. III. A. Adriani: Travaux de fouilles et de restaurations dans la region d'Abusir (Mareotis). Annuaire de Musée Gréco-Romain, Alexandrie, (1940-1950) Alexandria 1952. 129-159. о. 16 E. Breccia: Le rovine e i monumenti di Canopo. Monuments de l'Egypt Gréco-Romaine Tom. I. 1926. BergamoAlexandria 23-24. о. 17 Lásd 13. jegyzet. 108