Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Horváth Ernő: Pleisztocén famaradványok Szombathely környékéről
SA VARIA 3. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1965 PLEISZTOCÉN FAMARADVÁNYOK SZOMBATHELY KÖRNYÉKÉRŐL HORVÁTH ERNŐ Vas megye felszínének jelentős részét különböző korú és különböző vízfolyások által lerakott nagy kiterjedésű kavicstakarók borítják. A kavicsrétegek vastagsága helyenként eléri a 70 m-t is (Szhely, mélyfúrás), átlagosan azonban 5 —10 m. Ezeket a kavicstakarókat a jégkorszak alatt, a posztglaciális időkben és egészen napjainkig terjedően rakták le és rakják le még ma is az Alpok irányából megyénken át a Kis-Alföld felé siető vízfolyások, folyók, patakok. Minden vízfolyás megépítette a maga hordalékkúpját, melyek nemcsak térben, hanem jórészt időben is elhatárolhatók egymástól. így a folyók nevei alapján beszélünk Pinka-, Gyöngyös-, Repce-, és Rába-kavicstakaróról. Jelen dolgozatomban kizárólag a Gyöngyös, helyesebben az Ős-Gyöngyös kavicstakarójával kívánok foglalkozni, és annak is főleg a Szombathely közvetlen környékét érintő részével. A pleisztocén kezdetén a közeli hegységekből leszaladó patakok, folyók megkezdték a lassan süllyedő síksági tájak, medencék feltöltését. Szombathely térségét és tágabb környezetét a Kőszegi-hegységből kilépő Ősgyöngyös töltötte fel, mely a jégkorszak folyamán, az egyenlőtlenül süllyedő területen, folyását állandóan változtatta. Kezdetben a medence Ny-i szárnyát töltötte fel, majd fokozatosan K-i irányba tolódva építette ki legyező alakú kavicstakaróját. A kezdeti időben még a Vasi Hegyhát felszínén folyó Ősrábába torkolt Sárvár felett, majd az újpleisztocén elején a Gyöngyös jelenlegi völgyének besüllyedése a vízfolyást vissza vándorlásra kényszerítette, amikoris idősebb üledékeire 30—300 cm vastag újabb kavicsréteget rakva foglalta el mai helyét a Kőszeg-Szombathelyi törésvonal mentén kialakult süllyedékben. Ezek az üledékei már mindenütt szoliflukciósan mozgatottak és élesen elválnak az idősebb rétegektől, melyek viszont belső krioturbációs formákat őriztek meg. A Gyöngyös tehát mai helyét megközelítően már a würm jégkorszakban elfoglalta, melyet, mint a későbbiekben látni fogjuk, az előkerült famaradványok igazolnak. 1958-ban, amikor még nagyüzemben folyt a szombathelyi Kenderesi téglagyár fejtőiben a kavicstermelés, telefon értesítést kaptam, hogy keressem fel a kavicsbányát, mert a rétegekben csontokra bukkantak. A helyszínre érve megállapíthattam, hogy a csontok nem mások, mint egy mammut fogának lemezekre szétvált darabjai. A fogat később JÁNOSSY DÉNES és KRETZOI MIKLÓS is megtekintették és megállapították, hogy a fog Mammonteus primigenius (Blumenbach) trogontherii átmeneti típusának felső molárisa. Egy esztendővel később ugyanebből a bányából egy másik példánya is előkerült. A leletmentés alkalmával tüzetesen megvizsgáltam a feltárás rétegviszonyait és akkor figyeltem fel a kavicsrétegek közé települt kékesszürke iszaprétegekre, melyekben növényi szárak vékonyabb-vastagabb maradványait sikerült találnom. A lelőhelyet a folyamatos fejtés miatt számtalanszor felkerestem és az előkerülő iszaplencsékből, amelyek 25 — 150 cm hosszúságig terjedtek, aránylag nagy mennyiségű anyagot sikerült begyűjtenem. Ekkor az előkerült maradványok főleg gyengéd ágacskákból állottak, melyek vékony kérgüket is 9
