Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Verseghy Klára: Adatok a Praenoricum zuzmóflórájához
A vasi flórajárásban legszegényebbek zuzmókban a bükkösök, leggazdagabbak a gyertyános-tölgyesek és a cseres tölgyesek. Ez abból adódik, hogy a simakérgű fák törzsén itt csak az Arthonia dispersa, A. radiata, Lecidea contigua, L. glomerulosa található. Érdekes a Graphis-ok hiánya. Megfigyeléseim szerint a Graphis scripta rendszerint ragaszkodik a 600 m feletti tengerszint magassághoz (pl. Zemplén hegység, Bükk hg.), s csak a montán bükkösök lakója. Az elegyetlen zárt bükkös komor és fényben sokkal szegényebb, mint az elegyes-tölgyesek vagy bükkösök, így a fent említett hypophloed fajokat itt nem tudják később felváltani lombos fajok. Csak az erdő* szélén, idős bükkfákon telepszik meg néhány lombos faj pl. : Parmelia furfuracea, P. quercina, Evernia prunastri f sorediifera, Alectoria jubata, Ramalina farinacea. A gyertyános-tölgyes és cseres tölgy erdőkben a lombos és bokros típusú fajok határozottan dominálnak a kéregtípusúak felett. A fák kérgén Parmelia caperata, P. fuliginosa, P. physodes és varietasai, P. sulcata, Ramalina pollinaria, Evernia prunastri, Usnea hirta, Pertusaria globullifera, Lepraria flava és kevés Lecanora faj él. A talajon főként közönséges és elterjedt Cladonia fajok, mint pl. a Cl. fimbriata, Cl. furcata és néhány Peltigera faj található. Az Órség erdei fenyveseiben a talajon Cladonia coniocraea f. ceratodes, Cl. chlorophaea, Cl. rangiformis, a fák tövén: Cl. digitata, Cl. squamosa; a fák kérgén tömegesen Parmelia physodes és Alectoria jubata van. A fenyők kérgén általában kevés fajt találhatunk, melynek oka az erdei fenyők kérgének gyakori hámlása, mely megakadályozza a nagy termetű és lassan fejlődő fajok kifejlődését. A savanyú, kilúgozott talajon elterjedtek a csarabosok, nyírrel, borókával és áfonyával, mint a savanyú lomberdők leromlásának származékai. A talajlakó fajok közül itt legtömegesebb és leggyakoribb a Cladonia rangiformis és varietasai, Cl. cornutoradiata, Cl. chlorophaea; megtalálható még a Cl. furcata var. racemosa, Cl. ochrochlora, a Baeomyces roseus, mely utóbbi utak mentén is gyakori. A csarabosok nyírfáin a Pertusaria amara, Lecanora crassula, Parmelia physodes, P. sulcata, Evernia prunastri, Alectoria jubata, Usnea hirta, Ramalina pollinaria található. A patakpartok nyír- és nyárfáin főleg Physcia fajok élnek (Ph. ascendens, Ph. aipolia, Ph. leptalea, Ph. obscura, Ph. orbicularis, Ph. stellaris, Ph. tenella, Ph. virella). A vasi flórajárás sík vidékein, (pl. Szombathely, Oszkó és Jeli környéke) az akácosok zuzmóflórája fajban elég gazdag. Főként nagyobb telepű, fényigényes lombos zuzmókat találhatunk itt: Parmelia caperata, P. furfuracea, P. glabra, P. olivacea, Evernia prunastri, Ramalina pollinaria, Xanthoria parietina, Physcia pulverulenta és a sorediumos telepű Lepraria aeruginosa. Mindezeket összegezve elmondhatjuk, hogy a Praenoricum kéreg- és talajlakó zuzmókban elég gazdag. Az eddig ismertek alapján a fajszám 58. — Néhány montán jellegű, a Noricumból lehúzódott fajt is találhatunk itt. RÖVIDÍTÉSEK Az enumeratióban a fajok felsorlása Zah/bruckner (1926) rendszere szerint történt. A lelőhelyi adatok után zárójelben a gyűjtő neve és a gyűjtés ideje, a zárójel után a meghatározó neve áll. Lelőhely rövidítések: С = Castriferreicum (Vasi flórajárás), О = Őrség, P = Petovicum (Göcsej). Névrövidítések: Ká — Károlyi A., — Horv. = Horváth E., — Mot. = Motyka, Szat. = SzatalaÖ., — Szh.d. = Szombathelyi gimnáziumi diákok,Vers. = Verseghy K. 57
