Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Évi jelentés a Vas megyei múzeumok 1963. évi munkájáról, Savaria Múzeum, Szombathely
Zuzmógyűjteményünk kiegészítését hathatósan segítette dr. Verseghy Klára lychenologa, aki vasi útjai során duplán gyűjtötte növényeit, melyeket meghatározva küldött meg herbáriumunk számára. Múzeumunk viszont publikációs lehetőséget biztosított számára a vasi kutatási eredményeinek közzétételére. Gyűjtés alatt állt ezenkívül a régóta híres vasi kertkultúra fás növényfajainak herbáriuma is. Ez a gyűjtemény nagyban segíti az őslénytani kutatásokat is, ugyanis összehasonlító anyagul szolgál az ősnövény meghatározásoknál, másrészt dokumentumtára lesz a megyénkben élt és élő exótáknak. A Kőszeg és környékére tett gyűjtőutak során az előkészítés alatt álló kőszegi Természettudományi Kiállítás számára is gyűjtöttünk növényérdekességeket. Az Osztály fő kutatási területe és egyben gyűjtő területe is az ősnövénytan volt. Az év elején került gyűjteményünkbe, nagy kerülővel, egy nagyméretű kovásodott fatörzs, mely 1949-ben került elő Kemenesmagasi kavicsbányájából. A maradvány Sopronba került az erdészethez, majd onnan az ÉRTI soproni állomására, ahonnan Mátyás Vilmos osztályvezető szíves támogatásával sikerült megszerezni és múzeumunkba beszállítani, ahol most kiállításunkat ékesíti. A megyében folyó ősnövénytani gyűjtések két újabban felfedezett lelőhely köré tömörültek. Ez a két lelőhely Sé Ы Dozmat községek határában van, s mindkét lelőhely a maga nemében országos jelentőségű. A séi lelőhely felső-pliocén, míg a dozmati felső-pannón korú. Mindkét helyről a növénymaradványok lenyomatok alakjában kerülnek elő. Jelentőségükre való tekintettel az év augusztusában 6 emberrel ősnovénytani ásatásokat folytattunk 6 napon át Sé, majd 4 napon át Dozmat községek nevezett lelőhelyein. A munkák során a két lelőhelyről mintegy 700 db kisebb nagyobb agyagtömböt szálítottunk a múzeumba, melyek a majd sorrakerülő preparálások után megsokszorozódnak. Az ásatások során a rétegtani helyzetet fényképekkel és rajzokkal rögzítettük, melyek a kiértékelésnél nagy segítségünkre lesznek. Az „A" és a „ET" témák keretében megyén kívüli ősnövénykutatások is folytak. Június folyamán a Sopron megyei Hidegség községben lévő lelőhelyről gyűjtöttünk kisebb számú növénylenyomatot, melyek a séihez hasonlóan felső-pliocén korúak. Az útról hazatérőben a Szeleste melletti feltárásban hasonló korú lenyomatlelőhelyet sikerült felfedeznünk. Július első felében Pest, Heves, és Zemplén megyék területén folytatott az osztály ősnovénytani kutatásokat. Aszód környékén a már korábbról ismert ,,Hunnák"-i lelőhelyen kívül a terepkutatások során újabb felsőpliocén lenyomat lelőhelyeket sikerült felfedezni az Újhegy feltárásokkal szabdalt oldalában. Hatvanban a téglagyár bányáját vizsgáltuk át és több agyagos rétegből ősnövénylenyomatokat sikerült kimutatni. Az alsóbb rétegekben nagyobb méretű lomblevelek, míg a felsőbb rétegekben egyszikűek és Glyptostrobus leveles ágmaradványok lenyomatai találhatók. Koruk feltehetően felső-pannón. Nagyarányú gyűjtőmunkát csupán hazánk egyik legklasszikusabb ősnövény lelőhelyén, Megyaszón végeztünk. Itt felkeresve a Csordáskút, a Fenyőerdő, valamint a Répásárok lelőhelyeit többszáz (kb. 400 db) kovásodott, opálosodott törzs, ág, levél és termésmaradványt gyűjtöttünk a rendkívüli szilárdságú, kovásodott homokkő rétegből. A lelőhelyekről és érdekesebb leletekről a helyszínen számos színes fényképfelvétel készült. A gyűjtőút során a lelőhelyről több, a lelőhelyre nézve új növény maradványa is előkerült, valamint a Répásárok IV-ben, a löszös-homokfeltárásban egy feltehetően jégkori álkapocstöredék fogakkal, és egy lábszártöredék, mely utóbbiakat a miskolci Herman Ottó Múzeumban leadtunk. Visszajövet felkerestük az Egertől D-re lévő Kerecsend községet, melynek táglagyárából növénymaradványok kerültek az egri múzeumba. Sajnos a lelőhelyet vastag vízréteg lepte el és így hozzáférhetetlenné vált. Az egri Dobó István Múzeumban megtekintettük a kerecsendi leleteket, melyek között fel362
