Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Dorner Mária: A Savaria Múzeum népművelési tevékenysége 1951-től 1963-ig

A látogatók száma különösen a Romkertnél magas: 80,2%. Az Iseumnál 61,7%, a megyén kívüli látogatók arányszáma. (Lásd 9. ábra.) Szombathely rómaikori emlékei eddig is sok vidéki látogatót vonzottak és amint láthatjuk, az Iseum megnyitásával még fokozódott az érdeklődők száma országos viszonylatban is. A jövőben már nem elégedhetünk meg a látogatók számszerű eredményeinek vizsgálatával, hanem a közönség lakóhely szerinti megoszlásán kívül a látogatók összetételét is meg kell vizsgálnunk, melyeknek birtokában fontos kultúrpolitikai következtetéseket vonhatunk le. Itt ismételten utalnunk kell arra, hogy a Savaria Múzeum állandó jellegű természetrajzi, régészeti és néprajzi kiállításai a helyi lakosságon kívül főleg a fellendülő idegenforgalom, az országjáró turista mozgalom Szombathelyt felkereső tömegeinek, valamint a hazai és külföldi szakkutatóknak szolgálhatott újszerű élménnyel, tudományos ismeretekkel. A helybeli múzeumlátogatók egyre szélesedő táborára múzeumunk, újabb tematikájú és egyre színvonalasabb időszaki és vándorkiállításokkal tudott állandó vonzóhatást gyakorolni, melyeket jó közönségszervező munka előzött meg. A múzeum kiállításait tapasztalataink szerint más-más érdeklődési körű és eltérő műveltségi szinten álló látogatók keresték fel. Voltak érdeklődők, akik azért látogatták a múzeum tárait, hogy szabadidejüket jól hasznosítsák és ezáltal műveltségüket emeljék. Az ilyen látogatókat az egész kiállítás általánosságban érdekelte. Ez a típus a látogatók legnagyobb hányadát tette ki. A látogatók másik csoportjába azokat a dolgozókat sorolhatjuk, akiket tanulmányaikkal, illetve munkájukkal kapcsolatosan, főleg egy-egy szakterület kötött le és ebből kifolyólag néhány kiállítás-részletét tekintettek meg, ismereteik kibővítése céljából. A múzeumlátogatók harmadik csoportjába a szakmuzeológusokat sorolhatjuk, akik tudományos kutatómunkájukhoz megfelelő összehasonlító anyagot, forrásanyagot kerestek és az azzal kapcsolatos tárgyi dokumentumokat, jelenségeket tanulmányozták leginkább. A fentieken kívül külön kell foglalkozunk a tanulóifjúság köréből kikerült látogatókkal, akik — mint már említettük — a látogatók legnagyobb százalékát tették ki és főleg az iskolai tanulmányaikkal kapcsolatos, de egyéb látnivalókat is szívesen megtekintettek.

41 Megfigyeléseink alapján elmondhatjuk, hogy az alsótagozatos tanulókat leginkább az állattani kiállítás érdekelte. A felsőtagozatos és középiskolás tanulók érdeklődési köre már az előbbieknél jóval szélesebb és így egyaránt lekötötte őket látnivalóival és tanulságaival a földtörténeti, növénytani, régészeti és néprajzi kiállítás is. Ezek a kiállítások jelentős segítséget nyújtottak a tanulóifjúság neveléséhez, ismereteik bővítéséhez, mert az itt látottakat csaknem minden tantárgy keretében felhasználhatták a tanultak bemutatására, elmélyítésére, szemléltetésére.

42 E téren a jövőben nagyobb segítséget kíván nyújtani múzeumunk, de ehhez szükséges, hogy a pedagógusok jól ismerjék a múzeum tárai által adott nevelési lehetőségeket és az oktató-nevelő munka folyamán megfelelően használják fel azokat. 41 Oroszlán Zoltán: Muzeológia jzt. Múzeumok népnevelő munkája. 127 — 130. 42 Vö.: Horváth Ernő: Múzeumlátogatás az iskolai szemléltetés szolgálatában. Múzeumi Híradó. H. n. é. n. 18-19. 348