Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Dorner Mária: A Savaria Múzeum népművelési tevékenysége 1951-től 1963-ig

kiállítási helyiségekkel akkor nem rendelkezett a múzeum s így az időszaki és vándorkiállításokat nem tudták fogadni, bár ezek a kiállítások nagyon fontos szolgálatot tehettek volna. A dolgozók továbbra is igényelték és érdeklődtek a képzőművészeti alkotások, valamint a ki nem állított tárgyak iránt és mind több kívánalom hangzott el ilyen jellegű kiállításokkal kapcsolatban. Az állandó kiállítás már nem nagyon vonzotta a látogatókat, mert különösen a helybeliek többsége már látta azokat. Ezért lett volna szükség friss témájú, a helyi látogatók igényét kielégítő időszaki kiállításokra. A kor magas kívánalmaiból fakadó igények kielégítésére a múzeumnak nem volt módja, ezért született meg a TIT főtitkárával való közös megegyezés után a „kirakatkiállítás" gondolata. 1953. év közepén mutatták be az első: Lapok a sötét középkor világából с kirakatkiállítást, melynek oly nagy sikere volt, hogy sokszor nehéz közlekedési akadályt jelentett a látogatók tömege a kirakat előtt. A következő Rákóczi-kiállítás, festményekkel, korabeli fegyverekkel, könyvekkel, iratokkal, és helyi vonatkozású történeti anyaggal ismertette meg az érdeklődő közönséget. A harmadik kiállítás mezőgazdasági témájú volt, majd ezt követte а fazekasság munkáját dokumentálló kiállítás, mely komoly tudományos előkészítést igényelt. E kiállítást a múzeum legszebb tárgyi anyaga tette szemléletesebbé. A kiállított anyag csak épp annyi volt, hogy felkeltse a további érdeklődést a múzeum kiállításai iránt, amit ott részletesebben lehetett tanulmányozni. Nagy sikert aratott az Őskori leletek Bérbaltavárról с kiállítás, mely az ott előkerült leletekből adott ízelítőt. A Fáklyától a neonfényig с kiállítás a világítás történetét mutatta be a múzeum érdekesen összeállított anyagából. Ezek a gondolatébresztő kirakatkiállítások nagy jelentőségűek voltak, felkeltették, ébren tartották az érdeklődést a múzeum munkája iránt, ismertették a raktárakban lévő értékes emlékanyagot, valamint hozzájárultak a múzeum népművelési feladatának megvalósításához. Pótolták a múzeum ideiglenes kiállításait, segítették szemléltetésükkel a TIT népszerűsítő munkáját is. A kirakat előtt álldogállók ezrei bizonyították, hogy nem volt hiábavaló e fáradozás. Számszerű adatok nem állnak rendelkezésünkre, mellyel le tudnánk mérni látogatottságát, de a közvélemény szerint naponta, mintegy 8 — 10 ezer ember ment el a kirakat előtt. Sok ember kíváncsiságból, de volt aki tudatosan ment arra, mert minden nap láthatott valami édekes, számára új mondanivalót.

20 Szép és nemes újszínű kezdeményezés volt, melyet folytatni kellett volna. A múzeum látogatottsága 1953. évben 23 051 fő volt, de itt nem lehet objektív mérőeszköznek tekinteni e számot, mert a múzeum népművelési tevékenysége ezenkívül jóval nagyobb tömegeket mozgatott meg a kirakatkiállításokkal, azonban ezek száma nem szerepel. Számszerűleg nagy csökkenés mutatkozott az előző évekhez viszonyítva, de a valóságban minden lehetőséget figyelembe véve azon fáradozott a helyi szervekkel karöltve az egy tudományos dolgozóval működő múzeum, hogy erejéhez mérten kielégítse a dolgozók egyre fokozódó igényeit. 1954—1956. esztendőkben a múzeum látogatottsága lényegesen csökkent, mivel az időszaki kiállításoknak még mindig nem tudtak helyiséget biztosítani, a belépődíjak bevezetése és az átalakítási munkák ziláltsága is kedvezőtlen hatással volt a múzeum fejlődésére, és nagymértékben befolyásolta látogatottságát. 20 Dömötör Sándor: Kirakatkiállítások Szombathelyen. Sav. Múz. Irattár, 4—41/1954. 331