Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Dorner Mária: A Savaria Múzeum népművelési tevékenysége 1951-től 1963-ig

sorolhatjuk a tárlatvezetéseket, a kiállítási propagandát, melyek vizuális elemekkel is keverednek és azokkal együtt jelentkeznek. A szóbeli módszer kiegészítő formái között említhetjük meg a múzeum új hatásos eszközét, a helytörténeti vetélkedőt. A múzeumban folyó írásos ismeretterjesztés tudományos és népszerű publikációk, tanulmányok útján ismerteti meg a szakágakban elért tudományos eredményeket, feladatokat, a területen végzett kutatásokat és időszerű eseményeket. E csoportosításnak megfelelően tárgyaljuk az alábbiakban a Savaria Múzeum népművelő munkáját a felszabadulást követően 1951-től 1963-ig terjedő időszakban. KIÁLLÍTÁSOK A múzeumi népművelés leghatásosabb, legnagyobb tömegekhez szóló eszköze a kiállítás. Elsősorban ennek segítségével tudja a múzeum kulturális kincseit a széleskörű nevelőmunka szolgálatába állítani. Jellege szerint megkülönböztetünk: állandó-, időszaki és vándorkiállítást. Az állandó kiállítás hosszabb időtartamra, átfogóbb profillal készül, míg az időszaki kiállítás meghatározott ideig áll az érdeklődők rendelkezésére, főleg helyi problémát dolgoz fel vagy az állandó kiállítást kiegészítő kisebb témát mutat be, ellensúlyozza a meglévő aránytalanságokat, egyoldalúságot. A vándorkiállítás rövidebb időközönként több múzeumban, vagy faluban kerül bemutatásra, ezért általánosabb, mindenhol időszerű, aktuális kérdéseket tárgyal. Az időszaki, illetve vándorkiállítások színessé, változatossá teszik a múzeum népművelő munkáját. A különböző típusú kiállítások rendezése különböző problémákat vet fel, de a kivitelezésnél a nevelési cél egységes.

6 Egy kiállítás csak akkor érheti el célját, ha dialektikusan felépülő, témájának megfelelő ismereteket nyújt, ezáltal hatást gyakorol az érzelmekre és esztétikai élményben részesíti a szemlélőt, tehát tanít, nevel és gyönyörködtet. Ezért a kiállítások témáját úgy kell megválasztani, hogy a dolgozók széles tömegének mindenkori érdeklődését, igényét kielégítse, ugyanakkor tudományosan rendszerezett gyűjteményanyag álljon rendelkezésére. Enélkül nem rendezhetünk meggyőző erejű, és széles néptömegek látogatottságát eredményező kiállítást, mely arra hivatott, hogy dolgozó népünk általános műveltségének nevelését elősegítse, világnézeti megalapozottságát és szocialista hazafiság érzését elmélyítse.

7 A múzeumban a felszabadulás előtt a gyűjtőmunka nem volt rendszeres, tervszerű, főleg pénzügyi fedezet hiányában. Hibája volt, hogy esetenként kuriózumokat igyekeztek gyűjteni és ezt kiállításon tömegvonzóerővé tenni, ugyanakkor előfordult, hogy elhanyagolták az értékesebb, de kevésbé mutatós külsejű történeti dokumentumokat. Ezzel szemben a mai gyüjtőtevékenységet és az ebből fakadó további feladatokat a múzeum tervszerűen, távlati és éves tervek alapján végzi. Az előbb említettekből következik, hogy a múzeum korábbi — felszabadulás előtti — kiállításai nem tölthették be nevelési funkciójukat, mivel a nagyközönség számára megnyitott kiállításokon a bemutatott tárgyak raktárszerűen zsúfoltak voltak, azokat nem szelektálták sem témában, sem időben, éppen ezért a látogató, bár sok mindent látott, de a nagy összevisszaságban nem tudott kellő tanulságot levonni. A látottakat nem tette érthetőbbé felirat, a tárgyat magyarázó szöveg, szemléltető fénykép, rajz vagy térkép. r,

Uo.: 10. 7 Manga János: A Népművészeti kiállítás néhány tanulságai. Népművelés. X. évf. 1963. 10. sz. 21. 21* 323