Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Dömötör Sándor: A Vasvári Múzeum mágikus fedője
válik a betegnek az ital elfogyasztása. (Racionálisan a felfordított pohár azt jelenti, hogy az illető nem kíván többet, ill. több orvosságot nem tud inni.) Népbabonáinkban azonban nem csupán az edények, fazekak, tálak, poharak megfordítása, racionális használatukkal ellentétes módon való hagyományos használata a mágikus tevékenység, hanem mindenféle más szerszám megfordítása is, vagyis mindenféle eszköz használhatatlanná, felismerhetetlenné tétele azzal a céllal, hogy a gonosz szellem ne tudja azokat ártó módon felhasználni. (Ez a szemlélet a hasznos szerszámnak az ember egészségére káros hatásai elleni mágikus védekezés alapja.) Beszterce-Naszód megyében a századforduló körül a marti seara ellen úgy védekeztek a román fonóasszonyok, hogy az összes edényeket szájjal lefelé fordították. Azt hitték, hogy a gonosz, a boszorkány az ilyen házba nem tud bemenni. 11 Melegföldváron, Szolnok-Doboka megyében egy beteg asszony minden edényt és minden bútort felfordított házában, hogy megszabadulhasson a marcoleató\. V2 Ugyanezt tette egy másik asszony Erdó'falva községében, Hunyad megyében, hogy megmenekülhessen a marti searatól. 13 Az edények megfordításának tapasztalati haszna az, hogy a felfordított edénybe nem szárad bele semmiféle folyadék, maradék, hanem kicsorog belőle, nem marad benne semmilyen egészségre ártalmas anyag. A felfordított edények analógiájára felfordított bútor az analógiás varázslás eszköze csupán; ezt a tevékenységet az empíria, tapasztalat nem támogatja, hanem a mágikus gyakorlat hagyományos kapcsolata segíti csupán társadalmi érvényesülésében. Következtetéseink során eljutottunk a vasvári fedó'tó'l az erdélyi románok kedd asszonyáig, boszorkányáig, aki most következő' adatunkban már személyesen a fedő alatt tartózkodik. Hunyad megyében, Roskány községben egy asszony a kőbujdosó alatt málét sütött. 14 Mi az a kőbujdosó? A hagyományos vasvári cserépfedő hagyományos erdélyi párja: kőből kivájt, kifaragott, fedő alakú, a néprajzi szakirodalomban sütőharang néven ismert szerszám, amely a szegényebbeknél a századforduló körül a sütőkemencét pótolta. G un da Béla megfigyelései szerint a drávai molnárok használták talán legtovább ezt a mozgó kemencét, mert vízi malmaikon nem volt hely nagyobb méretű zárt kemence építésére. 15 Az ormánsági puplika használata G un da Béla leírása szerint úgy történt, mint az erdélyi bujdosóé: két-három téglával feltámasztották a felfordított fazék alakú mozgó kemencécskét, és el kezdtek alatta tüzelni. Amikor mind a tűzhely, mind a puplika (sütőharang, bujdosó, fedő) kellő melegségűre felhevült, a parazsat és a hamut elseperve, a forró tűzhelyre tett puplikával a megsütendő tésztát leborították. Pogácsa, lepény, lapos kenyér, lángos rövid idő alatt szépen kisült alatta. 16 A roskányi román asszony is málét sütött egyszer a bujdosó alatt. Amikor a bujdosót felemelte és a friss forró málé után akart nyúlni, a málé helyett két könyöklő kart, — a marti seara karjait — látta a tűzhelyen. 17 A vén boszorkány bizonyára felfalta a málét. Mi ezt már úgy mondanánk: a málé elégett, mert nem vigyáztak reá, túl sokáig tartották a bujdosó alatt. A tűznek nemcsak haszna van; kárt is okoz, ha nem vigyáznak reá. A sütőharang ősközösségi eredetű szerszám; a szerszámot még napjainkban is használó 11 Szabó Imre: Az oláhok kedd asszonya. Ethnographia XXI. (1910), 167. 12 Roska Márton: Keddi boszorkány. Ethnographia XXII. (1911), 99. 13 Szabó Imre: i. m. 234. 14 Szabó Imre: i. m. 168. 15 ~ 16 Gunda Béla: A lakóház kialakulása az Ormányságban, különös tekintettel a tűzhelyek kultúrmorfológiai jelentőségére. Ethnographia XLVII. (1937), 187 — 188. 17 Szabó Imre: i. m. 168. 283
