Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Dömötör Sándor: Horvát parasztviselet ábrázolások 1837-ből a Savaria Múzeumban

malomból állt. Mellette lépett ki a Jelenska patak a mély völgyből a síkságra. A vártól a Jelenska patak völgyén felfelé haladva, a jól művelt völgy lejtői egészen összeszorulnak, amikor felérünk a gerincre. Itt bányásszák ősidők óta a híres moslavinai gránitot, amely szoborfaragásra is alkalmas. A patak mentén levő községek lakosai földműveléssel foglalkoznak; a falvak a patak egyik oldalán húzódó hosszú házsorok, alig ezer lakossal.

10 Fényes Elek szerint 1839-ben Monoszlónak 99, Кuttiniczának 228, Popovachának 539, Volodernek 924, Pottoknak 993, Okolynak 749, Oszekovonak 1103 lakosa volt.

11 A környék lakosai ruházatukat hagyományos módon maguk készítették. Fényes Elek írja, hogy „mesteremberek vannak ugyan Varazsdon, s a mezővárosokban, de más művelt vidékhez képest csekély számmal; mert az ide való pár földműves maga csinálja ... a két nembeli öltözethez megkívántató közönséges vásznat. . . posztót és szűrt pedig a férfinál szorgalmatosabb nőnem szokta elkészíteni".

12 A századforduló táján a parasztság megváltozott gazdasági helyzete miatt az öltözet is megváltozott, mert az asszonyok és a lányok nem értek rá a ruhák házilag való elkészítésére. A paraszti öltözet átalakulása egyik fontos és jellegzetes része annak a hatalmas történelmi folyamatnak, melynek során az előretörő kapitalista árutermelés gyors ütemben bontja meg a feudális gazdaságnak a XIX. század elején még élő rendszerét.

K! Ma már legfeljebb romjaiban találjuk meg azt a viseletet, amelyet E r d ő d

y Sándor 1837-ben megörökített, s amelyről a századfordulón azt olvassuk, hogy az idősebbeknél is csak elvétve található. Teodor e v i с Despot véleménye szerint a Moslovacka gora lakosai nem annyira nyelvben és etnikumban, mint inkább fizikai külsőben ütnek el egymástól.

11 A Jelenska patak völgyének lakói a hagyomány szerint Delnicéből, a horvát hegyvidékről való telepesek, akik az uradalom őserdeinek kivágására és az irtásföldek megművelésére költöztek oda. Csontos, magas emberek a zömök, izmos krajncikkal szemben. A férfiak öltözete nyáron bő, fehér vászongatya bokáig érő rojtozattal; sima ing bő ujjakkal, s a csuklón szalaggal megkötve. Télen szűk, vastag posztóból készült nadrág és fekete posztóködmön. Idősebb emberek báránybőrrel bélelt, térdig érő, ujjas felsőkabátot is viselnek, amelyen színes bőrdarabkákból díszítéseket varrnak. A legények büszkesége a hímzett atlaszmellény, vagy a tarka selyemmellény, kalapjukon a toll- vagy virágbokréta.

15 A nők a maguk szőtte, varrta és hímezte hosszú ingben jártak, melyet derekukon színes öv fogott össze. Ez az öv leányoknál selyem pántlika, asszonyoknál színes posztószalag volt. Az ing a mellnél keskeny ráncokba volt szedve, az ingujjak színes hímzéssel voltak díszítve, a csuklón színes szalaggal összekötve. A fodros és a csipkés félkötény csaknem az egész inget eltakarta; díszítésére nagyon sokat adtak. Télen kék posztóból készült mélyen kivágott mellénykét vettek az ingre, efölé pedig vörös posztókabátot dús zsinórozással. Prémekkel bélelt rövid bundát is hordtak. Az idősebb nők díszítés nélküli kis fekete sapkát viseltek kontyukon, összetekert hajukon és erre még fehér kendőt kötöttek. A fiatalabbak vörös sapkát tettek kontyukra gazdag díszítéssel. Fehér gyászruhát hordtak az asszonyok egészen halálukig, csak az övük volt fekete.

1

" 10 OM-monarchia: i. h. 11 Fényes: i. m. 256—261. 12 Fényes: i. m. 228. 13 Kresz: i. m. 10. 14 OM-monarchia: 532. 15 Uo. 530. 16 Uo. 531. 258