Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái

6. kép. Rovásjelek egy vaskeresztesi szőlőprés főfáján. Ezzel is a lemért zsákok számát jelölték. Érdekes, hogy a közös gazdálkodás sem tudja kiszorítani a rovásjegyek ilyen formában történő alkalmazását és még 1963-ban is élnek e jelölési, illetve számolási móddal. íme a rovásírás szívóssága. A fenti tizes jelöléscsoporttól lényegesen eltér a vaskeresztesi német nemzetiségűek rovása, melyet egy 1785-ös évszámú szőlőprés főfáján találtunk. A jeleket néhány évvel ezelőtt krétával húzták e főfára és 40 egységet jelöltek egy sorban (6. kép.) Feltűnő, hogy amíg a magyar rovásfákon, vagy csökevényesedett rovásjelöléseken a 9 függőleges vonal után jelölt X tizediket jelent, addig a német nemzetiségű területen a 8 függőleges vonal után az X alakban összekombinált két ferde vonal a kilencediket és tizediket együttesen jelzi. Ezzel a kipréselt mustra vonatkozó adatokat rögzítették, azonos mennyiségű egységenként. A vendéglátóipar dolgozói is gyakran alkalmaznak rovásjegyeket, számszerű feljegyzés helyett. Azonos étel- és italféleségek kiszolgálásánál az egyenlő mennyiségű egységeket, egy-egy függőleges vonalkával jelölik ceruzával vagy tintával, papíron, néha — esetleg faluhelyen — táblán krétával. Az ilyen jelölésmódnál a könnyebb áttekinthetőség és ellenőrzés céljából ötös csoportosításokat alkalmaznak, ami kétféleképpen történhet: Gyakoribb az, amikor 4 függőleges vonalat húznak és az ötödikkel ezeket vízszintesen középen áthúzzák í—j—i—j Ritkább, amikor csak 3 függőleges vonalkát írnak és 2 vízszintes vonallal húzzák át: 44=1= 245