Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái

fenti illetmény járt. Ez persze csak a kötelező fizetése volt a kanásznak, mivel ezenkívül bizonyos napokon még ajándékot is kapott. Gyűjtőútjaink alkalmával tapasztalhattuk, hogy megyénk községeiben a kötelező járandóságon kívül még tavasszal — általában József napkor, ritkán szent György előtti vasárnapon — amikor róttak, továbbá húsvétkor és ősszel szent Mártonkor tojással, kaláccsal, pereccel, rétessel, később süteménnyel v. pár fillérrel (forinttal) ajándékozták meg a pásztort. Községenként más-más módon kedveskedtek a kanásznak, hogy jól bánjon állataikkal. A kanásztól mindig jobban tartott a falu népe, mint a község vezetőitől, mert megronthatta állataikat, befolyásolhatta az állatszaporulatot, s ez jövedelmüket lényegesen érintette. A pásztor járandósága tehát nemcsak készpénz és gabona konvenció volt, hanem ezt — évente meghatározott napokon — még a kapott ajándékokkal is gyarapíthatta. Az ilyen ajándékozás szinte minden községben általános szokás volt és az még ma is. Tulajdonképpen népi jogszokás, mivel ezt a kanász el is várta, és a gazdák szinte kötelező érvényűnek tekintették. A fentebb említett kántáló napok közül megyénkben a szent Márton napi volt a legkiemelkedőbb, amikor a kanász egy nyírfaágat — ,,söprűágot, aminek sok ágo-boga vót" — vitt magával és a következő jókívánsággal köszöntött be az állattartó gazdákhoz: ,,E hoztam Szén

1 Márton püspök vesszejit. Annyi szaporodások legyen az álattyoknak, amennyi ágo-boga van Szén' Márton püspök vesszejinek. Aggyon Isten bort, búzát bíkessíget, Ha meghalunk lölkünknek örök üdvössíget. Dicsértessék a Jézus Krisztus".

7 Sok helyen — különösen a bortermelő vidékeken borral is megkínálták a pásztóit vagy almát adtak neki. A kanász a kötelező pénz vagy terményjárandóságát is általában az ilyen koledálások alkalmával szokta összeszedni. Amikor a pásztor a legelőre járó állatok számának megfelelően egy-egy háznál megkapta illetményét, akkor a rovásfa egyes portánkénti jegyeinek éleit lefaragta, ezzel mintegy nyugtázta a kifizetést. Ha figyelmesen megnézzük e rovásfát, akkor láthatjuk, hogy a második porta 3 sertése után járó bér még nem egészen, hanem csak részben volt kifizetett, mivel a jegyeknek csak egyik éle van levágva, a hatodik porta gazdája pedig az 1 sertése után járó illetményből semmit sem fizetett, mert a rovásfa egyik éle sincs lefaragva. A portánkénti rovásjelek előtt, a kiindulásnál egy X, vagy ferde keresztalakú tulajdonjegyet láthatunk, amely voltaképpen átmeneti forma a + és az X között. Ez a kanász tulajdonjegye. Ő ezzel a jellel hitelesítette, ill. ismerte el magáénak a rovásfát. Ez az egyszerű jegy a tulajdonost, illetve a tulajdonos jogát jelzi, amely esetleges viták alkalmával perdöntő lehet. A kanász e jeggyel különböztette meg rovásfáját másokétól. Az ilyen jegynek minden esetben individuális jellege volt.

s 7 Táncsics Jánosné 65 éves, Kenéz. 1961. 8 Vö.: Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. Bpest. 1909. 106. 226