Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái

SAVARIA 2. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1964 A SAVARIA MÚZEUM ROVÁSFÁI BÁRD О Sí JÁNOS Múzeumunk 1949 előtt gyűjtött néprajzi anyagáról, rendkívül kevés hitelesítő adat áll rendelkezésünkre, mivel a régebbi gyűjtők az esetek többségében csak a tárgyak nevét, a gyűjtés helyét és idejét, néhol az ajándékozó nevét tüntették fel, azonban használatuk módjára és egyéb néprajzi körülményeire már nem utaltak. Ezt tapasztaltuk a bemutatásra kerülő rovásfáknál is. Ennek ellenére megkíséreljük azokat úgy ismertetni, hogy mind a szakemberek, mind az érdeklődők okulhassanak a leírtakból. Ha nem is szolgálhatunk minden esetben — a fentebb említettek miatt konkrét adatokkal, analógiáink azért a további kutatásoknál gondolatébresztők lehetnek. „A magyar (székely) rovásírásra vonatkozó felfedezések korszaka a nagy háború (t. i. az I. világháború) előtt lezáródott: a fölöttébb mozgalmas, szenvedelmes vitákról hangos korszak eredményeit terjedelmes kötetben Sebestyén Gyula dr. kétszer is összefoglalta.

1 Nem valószínű már, hogy az eddigi eredményekben még újabb leletek lényegesebb változást előidézhetnének . . ." — írja Madár assy László 1927-ben, majd így folytatja — „Nem így állunk a számrovással. A számrovás a maga világos, egyszerű rendszerével sohasem volt izgató problémája a tudós kutatásoknak, éppen ezért kevés súlyt helyeztek megmentésére és ösmertetésére. Nálunk a számrovás első tudományos vizsgálata is, mint annyi sok másé Herman Ottó nevéhez fűződik,

2 aki a kezébe került pásztorszámadásrovások művelődéstörténeti jelentőségét azonnal felösmerte. Napjainkban még sok olyan idős ember él, aki szemtanúja volt a számrovás általános használatának az állattenyésztésben és a földművelésben és így hitelt érdemlő felvilágosítást tud adni róla. ... a számrovás, amelynek egykor olyan fontos szerepe volt közigazgatásunkban, adóztatási rendszerünkben, egész köz- és magángazdálkodásunkban, ma is él, ma is szolgáltathat adatokat! A számrovás terén még remélhet felfedezéseket, leleteket, nóvumokat a tervszerű kutatás"/

5 1 Lásd: Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. Bpest, 1909. vagy Ethnographia. 1903—1904. J906—1907. Uö.: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bpest, 1915. 2 Lásd: Herman Ottó: К kéz és a szám az ősfoglalkozások körében. Természettudományi Közlöny. 1903. évf. Uö.: Az ősfoglalkozások. (Különlenyomat ,,Az ezredéves kiállítás eredménye" с mű V. kötetéből). 3 Madarassy László: Városgazdasági számrovásaink. Néprajzi Értesítő, 1927. XIX. évf. 28. A magyar (székely) rovásírás problémája továbbra is foglalkoztatta kutatóinkat. Fontosabb irodalma az előbb említetteken kívül: Németh Gyula: A magyar rovásírás. A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. II, 2. Bpest, 1934 (összefoglalás). Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégibb ábécéi. Magyar Nyelv XI. (1935) 1 —17. Újabban Csalány Dezső: A székely—magyar rovásírás emlékei. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. III. 1960. (1963) 39—135. (összefoglalás). Továbbá lásd; Banner—Jakabfy : A Közép-Dunamedence régészeti bibliográfiája. 1954. 499—500. 223