Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: Gyógynövénygyűjtés és népi gyógymódok Kőszeg-Hegyalján

APRÓBOJTORJÁN. (Agrimonia Eupatoria L.) Az apróbojtorgyánt, apróbujtergyánt réten, parlagokon, utak mentén gyűjtik augusztusban, amikor már beérik. Leveles szárát és virágját, ill. termését szedik, majd szárítják és így, szárított állapotban tárolják. E növény gyökér nélküli részét köhögés, mell- és gyomorfájás esetén főzik teának. Egyesek kevés cukorral ízesítve, mások pedig csak úgy, keserűen isszák. Gyomorfájásra néhányan csak a bojtorgyánnyát (termését) főzik meg, mert szerintük így hatásosabb. Teáját néhányan tüdőasztmára is ajánlják. ÁFONYA. (Vaccinium Myrtillus L.) Területünkön az áfonya barisző/lő néven ismeretes. Levelét, valamint termését szedik és használják fel gyógyászati célra. Levelét májusban és júniusban, bogyóját pedig júliusban és agusztusban szedik. Az előbbit szárított állapotban cukorbetegeknek főzik teaként, de vesefájdalmak alkalmával is isszák cukorral ízesítve. Sokan a levelet csak akkor szedik, amikor a bariszőlő már lefogy. Termését szárított, aszalt állapotban hasmenés alkalmával eszik. Néhányan a szárított termést borban megfőzik és úgy isszák hasmenéskor. A bariszőlőt befőttnek is elteszik. 1 liter bariszőlőhöz '/

2 dl pálinkát és 2—3 kanál cukrot tesznek, majd az üveget színültig feltöltik vízzel. Azután lekötik az üveget és dunctullák. Ezt is hasmenés esetén fogyasztják. Vértisztítónak tartják. ÁNIZSOLAJ. (Pimpinella anisum L.) Az ánizsolajat állatgyógyászatban alkalmazzák. Ha szorulása, rógássa van az állatnak, akkor ánizsolajat — ami az illatos ánizs terméséből készül — cseppentenek egy darab kenyérre és azt etetik meg vele, ettől elmúlik a szorulása. BODZA. (Sambucus nigra L.) A bokros bodza, bozza virágját leszedik és szárított állapotban tárolják. Szükség esetén vízben megfőzik, majd leszűrik és cukorral ízesítve teaként isszák a köhögés ellenszeréül. Néhányan a bozzabogyót is szedik, megfőzik, majd kipaszírozzák és a kásáját gennyesedő sebre, esetleg kelésre teszik szivatónak. BORÓKA. Borovica. (Juniperus communis L.) Területünkön borovica néven ismeretes. A borovicának egy évig zöld a bogyója és csak a következő évben érik be. Szeptembertől novemberig gyűjtik. Szedése rendszerint úgy történik, hogy a bokor alá leterítenek egy lepedőt, kendőt, zsákot, vagy ponyvát és bottal megveregetik az ágait, miáltal az érett termés a ruhára hull. Kézzel nem lehet szedni, mert szúrós tűlevelei vannak. Néhányan pálinkát főznek belőle és főleg hűléses betegségek esetén, mint izzasztószert isszák. Nagyon sokat kell belőle szedni ahhoz, hogy pálinkának kifőzhessék, éppen ezért kevesen fáradoznak vele. Egy-két személy lekvárt készít belőle és mint gyógyszert vizelethajtónak használja. A kisebb mennyiségben szedett borókát padláson megszárítják és szükség esetén teának főzik, vagy teakeverékként alkalmazzák, mint izzasztószert. Néha a száraz, aszalt bogyókat csak úgy nyersen is eszegetik nátha, vagy kisebb hűlés alkalmával. CICKAFARK. (Achillea millefolium L.) Többféle néven ismeretes. Nevezik cickórónak, cickafarkakórónak és egérfarkkórónak. Főleg utak mentén és árokparton található. Frissen tépett levelét megpuhított állapotban nyílt, vérző sebre teszik vérzéscsillapítónak. 206