Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

Az ügy ezzel még nem zárult le. A tanács igénybe vette a formunderek (népszószólók) segítségét is, „hogy a Nemes Kössighnek méghis valamelly haszna lehessen" az elmaradt adó behajtásából. A mészárosok azonban kijelentették, „hogy egy sem vágh közülük, ha mind vasra mennek is"\

Ab A tanács nem is habozott, a renitens mészárosokat vasra verette, és három hétig „a Polgári Házban Arestomban tartattak". A börtöncella végül is megtörte a mesterek nyakasságát, egy részük vállalta a census befizetését, s a tanács csak azokat törölte a céhtagok sorából, akik a céh felbujtói voltak.

19 A csapók az új kalló csináltatására 300 Ft adósságba verték magukat. Nehéz helyzetükben a tanácshoz fordultak segítségért, hogy „ha idegen Fiú hé akarja magát a Czéhhen adnyi, tiz foréntal augeállyák (emeljék meg) Taxáját, ha pedigh ide való Mester Fia eött forintaV\

ZQ A háborúk következtében a régi polgári erkölcs veszendőbe ment. Minthogy a városban nagyon elszaporodott a nyilvános fajtalankodás, a tanács úgy döntött, hogy a bűnösök ezentúl „ne erszinyekben, hanem testekben publice (nyilvánosan) bünhődgyenek " .

51 Mégis a céhek rideg és embertelen döntésével szemben nem egyszer a tanácsnak kellett oltalmába venni a céhtagokat. Jellemző példa erre Busi György szabó esete, akit a céh azért fosztott meg mesterségének folytatásától, mert a felesége leány korában teherbe esett. A megbélyegzett, szerencsétlen ember panaszára a tanács kimondotta, hogy a mester felesége bűnéért nem vonható felelősségre, ezért mesterségét szabadon űzheti, az asszonyra pedig majd gondja lesz a tanácsnak/'

2 Megtörtént, hogy az egyik takácsmester mostohalánya „fatyat vetet", ezért a céh megtagadta tőle a mesterlegény tartását. Mivel a takács vaksága miatt nagy nyomorúságba került, a tanács méltányolva testi fogyatkozását utasította a céht, hogy állítson legényt a műhelybe, a mester viszont távolítsa el a mostohalányát.

53 A műhelyekben általában hajnali 3 vagy 4 órakor kezdődött a munka, és csak gyertyavilágnál este 9 vagy 10 órakor ért véget. A csapók és süveggyártók sokszor még éjjel is dolgoztak, és mivel a gyakori tűzesetek fokozott éberséget kívántak, a tanács figyelmeztette őket, „hogy iczaka gyapjút ne verjenek, anyival inkáb ne pipázzanak, mert valaki raita fogh iapasztaltatnyi, toties qvoties (ahány alkalommal annyiszor) százat fognak raita csapnyí\

5i A kimerítő, fáradságos munkanapok után a legények vasárnap vagy egyéb ünnepek alkalmával ki is rúgtak a hámból. Korhely-hétfőt tartani (Blau Montag) viszont szigorúan tilos volt. Erre mutat a csapó céh rendelkezése is: „A mi pedigh az Leginyek állapottyát illeti, ha hetföbül ünepet akarnak csinálnyi, az ollyatin nem dolgozó Légint, ezen Determinatio (határozat) ereivel szabadon négy forintigh megh büntethesse az Czéh . . ."

55 A tanács ellenőrzése kiterjedt a polgárok, így a céhtagok családi életére is. Bár a polgáii tisztesség előírta, hogy a sötétedés beállta után mindenki otthonában legyen, mégis megtörtént, hogy a mészárosok közül „nimelly Concivis Uraimék . . . jely 48 Vjkv. 1729. ápr. 24., 26. I. 4a

Vjkv. 1729. máj. 20., 33—35. 1. 50 Vjkv. 1729. szept. 9., 45. I. 51 Vjkv. 1720. dec. 13., 94. I. 52 Vjkv. 1724. márc. 24., 519. 1. 53 Vjkv. 1722. jún. 26., 291. I. 54 Vjkv. 1727. márc. 14., 708. 1. 55 Vjkv. 1729. szept. 9., 45. 1. 184