Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben
tum (próbára) vivén, és icze számra megh miretvin, nyilván tapasztaltatott, hogy Tiz Csöbörnél egy ako volt héja. Azért noha mégh akkoron . . . az Pintérek ellen a' kik vei ex se ipsis (vagy maguktól), vagy pedigh mások unszolásábulis azon hordókat ugy csinálták bünetis nem dictáltatott (büntetést nem kaptak) jóllehet meg érdemlenik az concivilitásbul való ki vetist de mivel az elseő actusnak (cselekedetnek) lennyi találtai ott pro hoc actu seorsive (külön ezért a cselekedetért) húszon négy forintban marasztaltatnak megh, és azon hordok /:hogy hire я' külseö Provinciákban innotescállyon (elterjedjen) masokis Példát vehessenek raita:/ az Plingérnél el foghnak igettettnyi űr' Bor . . . a 1 N. Város Pinczeiben vitetödvin . . ." 38 A szappanfőzők, ha megtehették — egy kis haszon reményében — silány anyagot használtak fel gyertyaöntésre. Nagy István consiliárius feljelentésére valóban beigazolódott, hogy „azon Gyertyák nem Uri Asztalra valojkj . . . vastag a' bélé, és fonala, ugy a\fadgyuis belől fekete, és csak két mártás kívül a\fehér fadgyu"\ Ezért a tanács figyelmeztette a mestert, hogy a károsultnak adjon „jo féllé Tiz funt gyertyát", a jövőben pedig a másik szappanfőzővel együtt büntetés terhe mellett „egy fun than Pinzes Gyertyát se többet se kevesebbet II né! kraiczárast pedigh 7 ml többet ne csinállyanak"\ ?Á) A kereseti lehetőségek a mészáros szakmában is megcsappantak, ezért a céh kérte a tanácsot, hogy a külvárosokban levő mészárszékekben is csak kebelbéliek mérhessenek húst, mert „az Város mellet eő nékik élnyi, s hallnyi kő/l mindennümü üdőkben. Arra nézve hogy azon kis nyereségh, a" ki obveniálna (nekik jutna) az vágás után, az concivissek kőzőt megh maradna, méltóztassik erga prolatum memóriáié (a benyújtott emlékirat szerint) Attyai képpen az idegen Henteseket amoveálnyi (eltávolítani), és eő nékik az külső Széket engednyi, resolválván (kötelezvén) magokat arra, hogy valamint az idegenek vágták, s attak, eők is az szerint vágnyi készek ; declárálván is magokat (kijelentvén), hogy ezen Sullyos üdőre, és az kevis marhának drágaságára nizve négy kraiczáron allul nem vágathatnának". A tanács a döntést egy hétre elhalasztotta azzal a megjegyzéssel, hogy „félpénzel ugyan csak alláb kői vághnyiok, hogy sem Sopronyban" . m A tanács a spekuláció letörésére a piaci árak szabályozásával, áriimitációval felelt. Az élelmiszer árak közül különösen fontos volt a hús árának szigorú ellenőrzése. Falun és mezővárosokban a mészárszékekben olcsóbb volt a hús, míg a városi céhek éppen az adózás miatt magasabb árat kérhettek. Ez az árkülönbség érdekes vitára adott alkalmat Vas megye gyűlésén, ahol kifogásolták, hogy a húst Kőszegen '/ 2 dénárral magasabbra limitálták. A városi küldött azzal érvelt, hogy „Eő Főlsighe kegyeimessen milfoztatott ezen városban a hús vágást Soprony Várossához képest fél pinzel aláb regulálnyi (szabályozni), azért mégh eő Főlsighe külömbet nem resolvál (határoz) Ö' N. Város magát ahhoz alka/maztattya a' TV. Vármegye ugyan . . . Executioval (végrehajtással) fenyegette Ö' N. Várost, de eő kglmek is m^gh mondották, hogy az executiot nem admittállya (tiltakozik a végrehajtás ellen)". 11 A húsvágás ellenőrzésére a tanács inspektort jelölt ki, és kötelességévé tette, hogy „a" midőn marhákot vághnak jelen légyen, a" Vágó hidon, és megh vizsgállya a' Marhákat . . . ha ollyast látt, ki nem alkalmatos, vagy nem egissiges volna, ne engedgye le vágnyi, hanem a" N. Magistratusnak referállya (jelentse) . . ." 42 3S Vjkv. 1727. jan. 17., 697—698. 1. 39 Vjkv. 1728. jan. 31., 761. 1. 4U Vjkv. 1719. márc. 21., 138—139. I. 41 Vjkv. 1726. júl. 17., 669. 1. 42 Vjkv. 1724. ápr. 11., 522—523. 1. 182