Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

SAVARIA 2. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1964 CÉHÉLET KŐSZEGEN A SZATMÁRI BÉKÉT KÖVETŐ KÉT ÉVTIZEDBEN SZÖVÉNYI ISTVÁN Az 1711. május 1-én létrejött szatmári békekötéssel a meg-megújuló erővel feltörő Habsburg-ellenes függetlenségi harc egyelőre befejeződött. II. Rákóczi Ferenc libertás lobogói meghajoltak a túlerőben levő császári seregek előtt. A trónra lépő III. Károly uralkodása idején bontakozott ki a Habsburgok kelet-európai gyarmatosító politikája. A magyar nagybirtokos osztály és a bécsi kormány kompromisszuma formailag biztosította a nemesség jogait és rendi kiváltságait, de az engedménynek nagy ára volt, mert a feudális gazdasági és társadalmi rend konzerválása Magyarországot a gazdaságilag fejlettebb örökös tartományok gyarmatává süllyesztette. Kőszeget a békekötés rendkívül aggasztó körülmények között találta. A portyázó kuruc és labanc seregek, valamint az 1705. és 1710. évi ostrom nemcsak a város lakosságát tizedelték meg, de elhamvasztották a lakóépületek zömét is. Több mint egy évtized múlva, a házak összeírásakor, mindössze 239 kifogástalan, városias külsejű házat jegyeztek fel, ezzel szemben a szegény kézművesek és „marhás emberek'' lakta kunyhók száma 178 volt, 41 ház pedig elhagyottan és lakatlanul állott.

1 Az ország elnéptelenedett területein a szatmári békét követő években nagyarányú telepítés indult meg. Kőszeg is kénytelen volt német telepeseket befogadni, hogy gazdasági élete ismét lábra álljon. 1712-ben württembergi svábok jelentek meg a városban, és miután a tanács küldötteivel együtt megszemlélték a számukra kijelölt helyet, kijelentették, „hogy örömöst a minap nékiek megh mutatott he/1 yen kész ipitenyi kezdeninek"''.

2 A várossal kötött szerződés értelmében a sváb telepesek a következő év májusában meg is érkeztek,

3 és a tanács a lukácsháziak által bérelt városi földeket osztotta ki nekik.

4 Igénytelen házikóik 1713 októberében már tető alá is kerültek, mert az egykorú írás szerint „bizonyos Svábok instálnak Téglákért (téglát kérnek) az tűzhelyek avagy kiminyek megh esináltatássára nizve", azért a tanács a téglainspektort utasította, hogy kinek-kinek adjon szükséglete szerint.

5 A Svábfalunak nevezett (ma Kőszegfalva) település lakói jobbára építőmunkások voltak, ezért fogadta szívesen érkezésüket a munkaerőhiánnyal küzdő város. Kőszeg létét vizsgálódásunk időszakában — miként azelőtt is — a kézműipar és a szőlőművelés fejlettsége határozta meg. Bennünket ezúttal csupán a kérdés első része érdekel. A mindenkori nótárius által vezetett városi közgyűlési jegyzőkönyvek 1 Kőszeg város közgyűlési jegyzökönyve (a továbbiakban: Vjkv.) 1723. ápr. 28. 432. 1. - Vjkv. 1712. aug. 2. 491. 1. 3 Vjkv. 17J3. máj. 9., 602. I. 1 Vjkv. 1713. aug. 3., 624. I. -• Vjkv. 1713. okt. 9., 636. I. 175