Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében

nak, azonban munkái mélyebb tanulmányozása azt mutatja, hogy az anabaptista tanításokat csak felületesen, a kortársak színvonalán ismerte. Bár maga is chiliasta, mégis polemizál az anabaptizmus chiliazmusával, és különösen a „Fekete Ember", Karácsony György 1570 körüli felkelését ítéli el. Karácsony György, mint a történelemből ismeretes, „isteni sugallatra" hadat gyűjtött, hogy az országot a török alól felszabadítsa. Az anabaptisták, különösen Johannes Hut tanításai szerint, isten az antikrisztus birodalmának elpusztítására az ugyancsak antikrisztus hívő törököt is felhasználhatja. Ezért a törököknek az anabaptizmus tanításaiban megkülönböztetett szerepük van. A „Fekete Ember"-féle felkelés tehát nem anabaptista, hanem más, esetleg bogumil szekta sugallatára történhetett. Mint ilyen, semmi tényleges összefüggésben nincs az anabaptizmussal. Bornemissza felfogásában határozottan kiérezhető a nemzeti királyokért való lelkesedés, és a Báthory-pártiság. Úgy vélekedik, hogy isten büntetése nemcsak ellenünk, hanem mindazok ellen irányul, akik vétkességükkel haragját kihívták maguk ellen. A korabeli lutheránus irodalomban még évtizedek múltán sem találkozhatunk ezzel, vagy ehhez hasonló állásponttal, sőt, a majdnem negyedszázaddal később írt Magyari féle könyvben ezeknek éppen az ellenkezőjét olvashatjuk. Bornemisza elsősorban a Felvidéken fejtette ki prédikátori tevékenységét. Mecénásai, támogatói is felvidéki főurak voltak, így látszólag a nyugat-magyarországi főurakkal nem volt közvetlen kapcsolata. Könyveiből, különösen az „Ördögi kísértetekéből kitűnik, hogy felfogása hasonlított a nyugat-magyarországi főurak, így elsősorban a Batthyányak és Zrínyiek felfogásához. Ő is a nemzeti király, Báthory hívének vallja magát és szemben áll a lutherizmus képviselőinek azon nézeteivel, melyek szerint az isteni büntetés kizárólagosan a magyarok ellen irányulna.

19 Batthyány Boldizsárhoz és Zrinyi Györgyhöz hasonlóan őt is a szigeti hős tragédiája ejtette gondolkodóba. Az „Ördögi kísértetekében király- és fejedelemellenessége mögött mindenre elszánt Habsburg-ellenessége áll.'0 Úgy véli, hogy a fejedelmek és a főurak „csalárdságai"-t nem isten, hanem az ördög inspirálja, és egyedül istenben hisz: „Ki nem olly csalárd, sem olly erőtlen, mint némelly fejedelmek, kik az ő szállott várókat nem segíthetik meg, és csak szóval tartyák". A célzás félreérthetetlenül Sziget 1566-os tragédiájára utal, mely valóban a Habsburgok álnoksága és a kortársak közönyössége miatt következett be.-'

1 Bornemiszának a nyugat-magyarországi főurakkal való személyes kapcsolatára, az elmondottakon kívül, elsősorban Perneszi András szereplése derít fényt. Perneszi 1578-ban, amikor Bornemisza könyve, az „Ördögi kísértetek" megjelent, Julius Salm 19 Bornemissza Péter: Ördögi kísértetek. (Echardt Sándor jegyzeteivel) Akadémiai Kiadó, Bp. 1955. 280. old. 20 A fejedelmek, királyok és nagyurak hibáinak élesszemű megfigyelője és kíméletlen kipellengérezője, bármennyire a „paraszt" tömegek érdekeit képviselte is, ahol csak szóhoz jutott, — mégsem lázadozott a királyság intézménye, csupán a méltalan uralkodók személye ellen. Habsburg-ellenessége számos konkrét esetben kitapintható. Tiszteletreméltó, sőt helyenként meggondolkoztató kiállása azonban a magyar nép érdekeit közömbösen szemlélő Miksának és Rudolfnak szól. A nagy nemzeti uralkodók emlékét hálásan tartja számon, Báthory István sikereit büszkén emlegeti. Borzsák István: Az antiquitás XVI. századi képe. Akadémiai Kiadó, Bp. 1960. 454. I. 21 Az ördög elleni harcunkban . . . ,,ha pedig nem futamtaté, ottan az erős várba szaladgyunk, ott még az álgyuk ellen is erős palánkokat tölcsünk, És ottis mind hótig az mi vitéz fejünket, az Ur Jézus Christust meg oltalmazzuk. Ki nem olly csalárd, sem olly erőtlen, mint némelly fejedelmek, kik az ő szállott várókat nem segíthetik meg, és csak szóval tartyák. Ha nem meg eskütt mondván: Bizony, bizony mondom, világ végezetig veletek leszek, És jóis, ki nem hagy erőnk felöt meg kisirtetni". Bornemisza: Ördögi kísértetek. 50. 1. 167