Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében

a különböző társadalmi osztályok látszólag szinte egyszerre fogadták el. A kérdés pontosabb elemzése azonban megmutatja, hogy a főurak szinte mindvégig megmaradtak Luther álláspontján, aki szerint a keresztény szabadságot csak spirituálisán lehet értelmezni, az anyagi viszonylatokra nem, s a népnek feltétlenül alá kell rendelnie magát a hatóságoknak. Ugyanakkor a mezővárosok és a falvak népe a reformáció radikálisabb eszméihez, irányzataihoz vonzódott. 1529-ben, Luther és Melanchthon ismeretes kiáltványa elhangzásakor,— melyben először jelentik ki, hogy isten a magyarságot bűneiért sújtja a törökökkel— a magyarság a török támadásokkal szemben defenzívába kényszerült. Csak a század közepén, illetve a hetvenes-nyolcvanas években bontakozik ki végváraink példamutatásai nyomán a magyarság széles körű ellenállása. Luther és Melanchthon kijelentése a megváltozott viszonyok miatt egészen más visszhangra talál, mint a harmincasnegyvenes években. Míg akkor ez pusztán az események magyarázatát jelentette, a liget magnificentia et nisi eadem ablata bona restituerit comissum michi est, ut rursum suae indicem maiestati, super quibus a vestra mag. relationem certam exopto. Vyennae, sexta die novembris, anno Domini millesimo quingentesimo quinquagesimo quarto. E. V. M. Capellanus fráter Emericus, fratrum Minorum minister Kívül: Magnifico domino, domino Christophoro de Bathyan domino sibi gratioso. (Eredetije fél ív papíron, kívül papírral fedett, vörös viaszba nyomott zárópecséttel.) ;i OL. Batthyány es. lt. Erdős Mihály levele Batthyány Boldizsárhoz. Remetincz, 1555. májú 27. Magnifiée domine, dominico die in hac arcé constitutus volui vestram magnificenciam alloqui supplex de quibusdam, quorum cum proposuissem unum, vestra m. dominacio audivit quidem me pacienter, sed respondit minus favorabiliter et discessit a me indignanter, nee potui cetera eidem insinuare. Nunc igitur eidem m. d. vestre iterum supplico de inquilinis vei colonis nostris ut eadem vestra m. d. permittat illos uti libertate donata a taxationibus scilicet, angariis, gospoczinis(î) et ceteris axactionibus, atqe antiquam donationem confirmet novis litteris et növi sigilli sui munimine. Pro insuper eandem vestram m. d., ut iubeat eadem reddi rivum mole nostre violenter occupatum, restituât nihilominus vestra m. dominacio nobis vinum a se ablatum ne siti deficiamus atque utinam contingerat nobis ut vestram m. d. nobis ad omnia faventem habeamus. Quam valere féliciter optamus. Datum in loco fratrum de Remetincz 6-«

1 Kalendas Junii, anno Donini 1.5.5. Fráter Michael de Erdews Custos С Sancti Spiritus. Kívül: Magnifico domino domino Christoforo de Bathyan regalium pincernarum magistro, patrono observando. Eredetije papíron, gyűrűs zárópecsétje hiányzik. 4 A pápóczi prépostságot és perjelséget 1594 körül Maróthy Mihály birtokolta. Ugyancsak ö vette el és kapcsolta a prépostsághoz Szabó Gergely házát is, ahol az ,,úr bortáruló korcsmáros jobbágya lakott". A kapuvári (kapui) urodalom 1594. évi regesztruma szerint a kocsmának több haszna volt, mint ,,némel ket falu bely korcsmáboH" . . . „Nem régen Zakadoth ell eü Naga kezeroll, mert csak nem régenis Ságodi Gábriel udvarbíróságában, Kapu várához byrták". — OL. Neoregestrata Acta (NRA) Ease. 977. Nro. 6. 5 Kováts János: Rövid Krónika. Anno 1600. ,,A Francziák és Balónak (vallonok) Pápán, föl támadának, a' füzetes rövidesége miatt. A' Várbeli Kapitánt Marothi Mihályt, a' Hadnagyokkal, és több Magyar Vitézlő néppel együtt. . ., kik akkor a' Várban találtattanak, rabbá tevék és a' Várral egyetemben Török Császárhoz hajlanak, és hivsége alá adák magokat". Amikor a magyarok egyanez évben Pápát visszafoglalták ,,Marothi Mihályt a' Kapitánt, a' Várba találván megszabaditák ki mikor haza indult volna, uttyában a' Tatárok felverek, és magát is meg ölek". A tragikus eset 1600. szeptember 10-én történt, alig a vár felszabadítása után, mint özvegye, Kávási Margit leveléből értesülünk erről: „Az en szerelmes vramath vgh mint szerdán del vtan negi órakor ki vésze ez világból, It Saruarath melinek tiztesseges el temeteset rendeltek az Átafiak az Jeouendeo szombaton 10 orara . . ." Házi Jenő: XVI. századi magyar nyelvű levelek. 254. 1. 1 1 Vas megyei Múzeumok Értesítője 161