Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében

SAVARIA 2. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1964 A BÁTHORYAK, BATTHYÁNYAK ÉS ZRÍNYIEK HABSBURG-ELLENES MOZGALMA A XVI. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN KATONA IMRE A magyarságnak a függetlenségéért, nemzeti önállóságáért s társadalmi haladásért vívott harca több, mint négyszáz éves múltra tekint vissza. E harcnak csak néhány kimagasló, kiemelkedő mozzanatát ismeri a közvélemény, mint például a kuruc— labanc háborúkat, az 1848 — 49. évi szabadságharcot, ahol a magyarság fegyveresen fordult szembe az önállóságát és társadalmi fejlődését akadályozó Habsburgokkal. Ugyancsak e küzdelmek egyike volt a Zrínyi —Frangepán—Wesselényi-féle összeesküvés is, amelynek előzményei, lefolyása és következményei általában ismertek. Az általánosan ismert mozgalmakon kívül számos, eddig egyáltalán nem, vagy csak alig ismert mozgalomról, „összeesküvésről", vagy ezekre utaló megnyilvánulásokról olvashatunk a XVI. század történeti forrásaiban. Ezek közül az egyik legemlítésreméltóbb a XVI. század második felében — tehát kereken száz évvel a tragikusan elbukott Wesselényi-féle összeesküvés előtt — jött létre, több igen jelentős dunántúli, erdélyi és felvidéki főúr támogatásával és részvételei. E mozgalmat a Hóman — Szekfű féle „Magyar Történet" is megemlíti, azonban kiterjedése, előzményei és hatása mindmáig tisztázatlan. A mozgalom feje az 1576-ban lengyel királlyá lett Báthory István erdélyi fejedelem volt, jelentősebb tagjai között pedig megtaláljuk az 1569-ben letartóztatott Dobó Istvánt, az egri hőst, a németellenes „praktikáiról" közismert Balassa Jánost és a két népszerű nyugat-magyarországi főurat: Batthyány Boldizsárt és Zrinyi Györgyöt, a szigeti hős fiát. Közülük legjelentősebb a szerepe Batthyány Boldizsárnak, Vas megye egykori főurának. Mély humanista műveltsége, nyelvtudása, izzó németgyűlölete és kiváló katonai erényei magasan kortársai fölé emelték. Nem utolsósorban e tulajdonságoknak tudható be, hogy ő volt a csoportosulás egyik irányítója, szervezője és ideológusa. Azonban ebben az ország korabeli viszonyai is nagy szerepet játszottak. A mohácsi csatavesztés következtében diadalmasan előrenyomuló török az ország egész középső részét meghódította. A korán önállósuló erdélyi fejedelemség mellett csak az ország nyugati része maradt további a is a király birtokában. Míg az ország középső, töröktől megszállt részén az ozmán feudalizmus következtében megreked a termelőerők polgárosodás irányában ható fejlődése, ugyanakkor a Felvidéken és a Dunántúlon a háborús konjuktúra miatt meggyorsul ez a folyamat. Bár itt sem értek még meg a fejlődés „normálisabb" útját járó nyugat-európai országok történetéből ismert feltételek, legfeljebb ezek csírái vannak jelen, mégis kétségtelen, hogy a két országrész fejlődésében Nyugat-Magyarország javára billen a mérleg. A fejlődés legfőbb gátja az ország feudális széttagoltsága, a feudális főurak egymás elleni belső háborúskodása volt a királyi Magyarországon csakúgy, mint az ország többi részén. Ezeknek a megszüntetése, valamint a magyarság állandó harca a délről és nyugatról fenyegető hódítással, a török és a Habsburg-birodalom támadásaival szemben, sürgetően követelte a központosított feudális monarchia létrehozását, 159