Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Horváth Ernő: Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez

Ami az álló fatörzs fenn idézett magyarázatát illeti, szinte fizikailag lehetetlen — hacsak a hossza nem rövidebb a szélességénél, avagy vízesést nem tételezünk fel. A nagysodrú víztömeg nehezen ugyan, de még csak felállíthatja a súlyos kövesedett fatörzset, viszont akkor mi az a még nagyobb erő, mely megakadályozza, hogy ez a hatalmas energia a fatörzset abból az amúgyis labilis helyzetéből újra ki ne mozdítsa. Nézetem szerint erre az erőltetett magyarázatra semmi szükség sincsen, hiszen az említett Ulmoxylon és Quercoxylon törzsek, de még aGreguss Pál által kimutatott Thuja és trópusi lombosfa fajok sem mondanak ellent a szarmata feltételezésének, hiszen számtalan példát ismerünk (pl. a pliocén-pleisztocén határáról Sé községből, uralkodóan Salix fajok között ott-találtam a Glyptostrobus europaeus (BRNGT) HEER és az Osmunda parschlugiana (UNG.) ANDREÁNSZKY fajokat, melyek a többi növénytől teljesen elütő klímaigényüek, de tekintettel lenyomat voltukra bemosásról nem beszélhetünk) arra, amikor megelőző, melegebb klímájú korok növényei mikroklímatikus zugokban, refugiumokban fennmaradnak és tovább élnek. A környezetük nélkül kovásodott fákkal szemben a szakirodalomban, szinte kivétel nélkül olyan előítéletekkel találkozunk, miszerint ezek csak epigenetikusak lehetnek. Ezt a felfogást még fokozottan előtérbe nyomja az a jelenség, ha az illető maradvány többé-kevésbé koptatott, vagy legömbölyített. Ezek a „kényszerítő körülmények" szülik a fentebb tárgyalt, és sokszor nagyon is erőltetett magyarázatokat. Ehhez aztán még hozzájárulhatnak az előző korokban lezajlott vulkáni jelenségek, melyek szintén az idősebb rétegekből történő bemosast kívánják a magyarázatoknál. A fák kovásodásának nem kell feltétlenül a rétegek kovásodásával együttjárnia, sőt ez csak kivételes esetekben, hévizes források közvetlen szomszédságában következik be. Fentebb a szerves plazmaanyagok és bomlástermékeik kövesedésben betöltött szerepéről már beszéltünk. Ennek ismeretében könnyebb elképzelni a fák kövesedését a réteg kövesedése nélkül. Egyébként, ha réteggel együtt kövesednek, akkor nem lenne lehetőség a kimosásra és egyedi áttelepítésre, csupán breccsa, vagy konglomerátum kavicsok alakjában. Ilyen áttelepítésekkel azonban nemigen lehet találkozni. Az egyedi darabok kovásodása a rétegekben mozgó kovasavas oldatok szerepével magyarázható, melyet a bomló szerves anyagok a sejtekbe kondenzálnak, majd pH változás után (savas) a kovasavak kicsapódva kovásítják a fákat. Az oldatok vagy posztvulkáni jelenségként felfakadó hévizekből, vagy vulkánikus eredetű kőzetek, illetve szilikátos ásványok mállásából származnak. A görgetett, illetve uszadékfák kovásodása utólagosan, egy következő korban is bekövetkezhet, amint az pl. az ipolytarnóci riolit-dacittufa alatti szárazföldi kavics-konglomerátumban található kovásodott fadarabok esetében lehetett. ÖSSZEFOGLALÁS A fentiekben elmondottak összegezéseként a következő megállapításokat vonhatjuk le a növényi fossziliák keletkezésére és rétegtani helyzetére vonatkozóan. 1. A növények kovásodása, opálosodása kolloidális kovasav oldatok útján történik, melyet a sejtek és plazmaanyagainak alkáliás bomlástermékei indikálnak és koncentrálnak, majd savas pH-га fordulva kovasav gélek alakjában kicsapnak, így a szerves plazmaanyagok, illetve bomlástermékeik jelenléte a kovásodásnál nélkülözhetetlen. 2. A kovasavas oldatok általában nem egyszerű átitatódás, hanem „szabályos felszívódás" útján jutnak a sejtekbe, melynek során a kovasavas oldatok azt az utat járják, melyen az élő növény tápanyagai közlekedtek. 14