Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Pamer Nóra: A sárvári vár védelmi rendszere

szerkezettel, nedvesen csömöszölt földsáncokkal, melynek földjét a védőöv előtti árok mélyítéséből termelték ki. Ilyen fagerendavázas, földtöltéses külső árokkal— leggyakrabban vizesárokkal — erősített várakat építettek a XVI. század folyamán Európaszerte. Az olasz rendszerben épített várak alaprajzukban is változást mutatnak. Mivel a védelem igénye minden irányban egyforma a síkföldi váraknál szabályos alaprajzú elrendezésekkel találkozunk: négyszög, ötszög, hatszög, vagy a kört megközelítő sokszögű alakkal. Magyarországon leggyakrabban ötszögű alaprajzzal építették az olaszbástyás várakat, bár van példa négyszögre (Szigetvár) és hatszögre is (Érsekújvár). Az ötszög alaprajzú olaszbástyás vár egyik legkorábbi példája az itáliai Caprarola vára, melyet Alessandro Farnese bíboros számára kezdett építeni 1535-ben Baldassare Peruzzi, majd az abbamaradt munkát 1547-ben Antonio da Sangallo il giovane folytatja a várfalak kiépítésével és Vignola, a reneszánsz nagy teroretikusa fejezi be a hasonlóan ötszögű várkastély építésével (1559).

6 Az alaprajz ilyen elméleti- szerkesztő összefüggéseinek keresése és egyben a szabályosságra, centrális elrendezésre törekvés a reneszánsz építészet egyik jellegzetessége.

7 Hatása egész Európában kimutatható. Magyarországon ötszögalaprajzú várak: Nagykanizsa, Tokaj, Szendrő, Nagykálló, Nagyvárad és ilyen volt az egri vár olaszbástyás átépítésére készített Paulo Mirandola és Ottavio Baldigara féle terv (1572). Ötszögű volt a mai sárvári várat megelőző vár is, s alakját a XVI—XVII. század fordulóján történt kőbe való átépítéskor megtartják. Tehát az első ötszögű sárvári vár a mai vár helyén állt, annak falain belül, valamivel kisebb területtel. De mivel afagerendázat a földben gyorsan romlandó és a palánkok, védőfolyosók mellvédjei és azok teteje gyakran tűz áldozatává lesz, megújításuknak sűrű megismétlődése miatt, nyilván Sárvárott is, a vár időálló anyagból való átépítésére törekedtek, mikor a XVI—XVII. század fordulóján kőből építik meg a védőfalakat és bástyákat. Ötszögű kiépítése emlékeztet a caprarolai várra, különösen abban, hogy a várfalon belüli kastélyépület szintén ötszögű épülettestet alkot. És ha építészetileg nem is olyan nagyszabásúan tagolt, belső terei nem is fűződnek oly szervesen egymáshoz és az általuk közrezárt udvarhoz mint a Farnesek várkastélya, a sárvári vár ötszöge is egységes épülettestet ad, mely tekintélyes méretű ötszögű udvart zár be, melynek egyik oldalán a barokk vakolat alatt itt-ott még ma is követhető félkörívek szép reneszánsz architektúrát rejtenek. A sárvári vár védelmi rendszerének gyökeres átépítése 1588—1615 közé esik. Ezidőben erősítik meg Ferabosco tervei szerint a győri várat (1562) és Ottavio Baldigara tervei alapján az egri várat (1572 — 96). Mindkét vár új olasz rendszerben épült, azaz a sárvári várnál korszerűbb módon, fülesbástyákkal ellátva, melynek lényege, hogy a bástyaszárnyakban levő ágyúlőréseket és lőkamrákat visszahúzták a szárnyból meghagyott, fülszerűen kialakított védelme mögé, s ezáltal az ellenséges tüzérség számára a kötőgátak védelmét szolgáló ágyúkhoz lehetetlen volt hozzáférni. A sárvári vár építészét írásos bizonyítékok alapján nem ismerjük. Balogh Jolán szerint Donato Grazioli személyében kell feltételeznünk, aki ebben az időben Sárvárott működik s aki a sárvári vár toszkán rusztikás architektúrájú kapuját is készíti.

8 Ha bizonytalan is a sárvári vár építészének személye, annyi megállapítható, hogy nem tartozott a kor leghaladottabb várépítő mesterei sorába, mert elavult módon építkezett olyan időben, mikor Eger és Győr várai már új olasz rendszerben épülnek. ,; Delogu G.: Italienische Baukunst. Zürich 1946. 297. 1. 7 Balogh Jolán: A reneszánsz építészete. Magyarországi művészetek története. I. Bp. 1956 8 Ua.: mint a 7. jegyzet. 10* 147