Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Horváth Ernő: Vörös István és múzeumi hagyatéka

gyűjtő tevékenységének rövid összefoglalása. A második gyűjtő periódusa 1933 — 1940 közötti évekre terjed, amint arról a gyűjteményjegyzékéből értesülünk, a háborút átvészelt néhány példány adatai alapján. A harmadik, s egyben a múzeumra hagyott gyűjteményt produkáló gyűjtési periódus 1946-tól 1962-ig terjedt, közben egy-egy év (1948, 1950) kihagyásával. A legutolsó gyűjtési adata, illetve darabja 1962. október 8-ról származik, amikor már súlyos betegen a házkörül gyűjtöget csupán. Gyűjteményének nagy része egy aránylag szűk területről lett összegyűjtve. A fő gyűjtőhelyei a következők voltak: Egyházasrádóc és környéke. Innen származik gyűjteményének kb. 80%-a. A másik leggyakrabban szereplő lelőhelye Körmend és a Körmendi-erdő (kb. 10%). A többi lelőhelye a gyakoriság sorrendjében a következő: Nemsem-erdő, Péterfai-erdő, Egyházashollós, Nagykölked, Kisrádóc, Kőszegi-erdő és Vas megye területén kívül Pacsa, valamint Révfülöp. Gyűjtött erdőn, mezőn, réten, kertben, házkörül. Fogott fénnyel és csalétekkel, de a legszebb példányai keltetettek. A begyűjtött példányokat sajátkezűleg gondosan preparálta és saját készítésű szekrénykéjének dobozaiban tárolta. A lepkéket Ab a fi-A ign e* r L.\ Magyarország lepkéi с Vörös István lepke preparálás és határozás közben. könyve alapján határozta meg és az általa használt rendszertani sorrendben, három füzetben jegyzéket fektetett fel a begyűjtött fajokról, varietasokról, illetve aberatiókról. A jegyzetfüzet tartalmazza a faj nevét (latin, magyar), a gyűjtés idejét és helyét, a lelőhely körülményeit (pl. méhesnél, virágon, erdőben) és a gyűjtés körülményeit (pl. fénnyel), a lepke nemét, a begyűjtött darabszámot, a határozó színes táblájának számát és jelzetét, ahol a megfelelő lepke ábrája található, valamint azt, hogy a begyűjtött lepke a hányadik ivadékhoz tartozik. A gyűjteményben a rovartűkre tűzött 105