Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

bői nyilvánvaló „hogy benne ülnek mindazok, akiknek valóban módjuk van az ország gazdálkodását megszervezni és abba mederbe irányítani, ahol az a nép javát szolgálhatja. Ennek a Tanácsnak az íróasztalára kerül majd valamennyi olyan adat, amely az ország igazi életét jelenti és innen, mint valami központi bateriából fognak szétrepülni azok az utasítások, amelyek ezt az életet szervezettebbé és gazdaságosabbá teszik." A Népgazdasági Tanács az országot gazdasági kerületekre osztotta, s június 17-én kelt rendeletében kerületi népgazdasági tanácsok szervezését írta eló'. A kerületi népgazdasági tanács a szakszervezetek helyi csoportja, a helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek, a kerületi ipari termelési tanács és a kerületi gazdasági biztosból állt. Hatáskörébe tartozott a kerületi szociaálizált és nem szocializált mezőgazdasági és ipari üzemei termelésének irányítása, anyaggal való ellátása, a termelt anyagok és közszükségleti cikkek elosztása, a pénzügyi szervek irányítása és ellenőrzése. A feladatok közigazgatási végrehajtására Kerületi Gazdasági Hivatalt hoztak létre. Úgy látszik, hogy e kettős szervezeti forma a gyakorlatban nem felelt meg, azért július 16-án a kerületi népgazdasági tanácsokat megszüntették, ezután a kerület gazdasági életének egységes, az összes népgazdasági ágat átfogó irányítását a Kerületi Gazdasági Hivatal végezte. Vezetője a Népgazdasági Tanács által kinevezett gazdasági biztos volt. A köztulajdonba vett ipari üzemek szocialista jellegének erősítése, a régi magángazdasági keret megszüntetése érdekében a Népgazdasági Tanács a szocializált üzemek szakmánkénti üzemközpontokba való egyesítését határozta el. Úgy rendelkezett, hogy a köztulajdonba vett üzemek gazdasági és pénzügyi vezetését, valamint könyvvitelét szakmai üzemközpontok végezzék. Ez az intézkedés mai szóhasználattal trösztök létrehozását jelentette. Végrehajtására Vas megyében az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. A Népgazdasági Tanács június 18-án Tudományos Műszaki Tanácsot létesített, hogy az ipari termelésbe a tudomány és technika szakembereit a lehetőleg nagyobb mértékben be tudja vonni. A tanács szakmák szerinti szaktanácsokból állott. A szakmai tudományos műszaki tanácsok műszaki szempontból ellenőrizték a Népgazdasági Tanács főosztályait, JS szakmai támogatást adtak a főosztályoknak, így a tudomány és technika legjobb szakembereinek közreműködésével ki lehetett alakítani egy-egy iparág fejlesztésének legjobb útját. A Forradalmi Kormányzótanács fenti rendelkezései során teljesítette a Tanácsköztársaság kikáltásakor tett ígéretét, rövid idő alatt az ipar, majd a népgazdaság irányításának olyan szervezetét építette fel, amely alkalmas volt a népgazdaság tervszerű vezetésére. Munkabérek rendezése. Munkásvédelem 1919. április 17-én nagy fontosságú rendelet jelent meg. A Tanácsköztársaság, Magyarországon először, ezzel a rendelettel bevezette a nyolcórás munkanapot. Teljesült a munkásosztály hosszú, küzdelmes harcának követelése. A rendelet kimondta, hogy 8 óránál hosszabb munkaidőt csak rendkívül esetekben szabad teljesíteni. Ilyen esetekben az első két órára ötven százalékos, a további órákra száz százalékos pótlékot kell fizetni. A béreket felemelték. Az akkordbér-rendszer megszűnt. A rendelet tiszta órabér-rendszert vezetett be. Az előírt határok között a fizetést a termelési biztos az ellenőrző munkástanáccsal egyetértőleg a szakszervezeti bizalmiak bevonásával 286