Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ernő: Sótony környékének felső-pliocén növénymaradványai

zárt állományt alkotott. Közéje vegyült, — esetleg helyenként szintén zárt állományt alkotott — a Typha latifolia és angustifolia, valamint a Phragmites communis gyékényes nádasa, melynek szélein viríthatott az Iris pseudacorus. Még aránylag magas százalékkal szerepel az együttesben a Salix fragilis, mely a nyílt vizek partjain élhetett egyedenként, vagy kisebb állományokat alkotva, illetve részt vehetett a fűzláp zárt állományának megalkotásában. Ezek mellett még egy százaléknál magasabb arányban szerepel a Salix viminalis, valamint az ennél talán többet mondó Salvinia natans. A Salvinia sekély állóvizek, morotvák, vagy lassú folyású vizek lebegő növénye, mely melegkedvelő', s e tulajdonsága révén a klimatikus viszonyok megítélésénél komolyan figyelembe kell venni. Mieló'tt az alacsony százalékértékben szereplő' többi fűzfajról beszélnénk, vizsgáljuk meg, hogy mit mond számunkra az ugyancsak csekély számban szereplő' két növényünk, a Ranunculus sceleratus, valamint a Chara sp. A Ranunculus sceleratus iszapos vízpartokon, mocsarak szélén otthonos. A Chara ezzel szemben inkább a tiszta üde nyílt vizeket kedveli. Ezzel magyarázható minimális száma is, ugyanis területünkön a mocsarak és pangó-vizek voltak a jellemzó'ek. Visszatérve az alacsony fajszámmal szereplő fűz-fajokra, illetve alfajra, úgy kell értékelnünk ezeket, mint a flóra színező elemeit, melyek azonban az egész flóra kiértékelésénél számunkra sokat mondanak. Az együttesben összesen nyolc fűz-faj, illetve alfaj szerepel, melyek százalékos összértéke 59,14%-ot tesz ki. Tehát a Salix nemzetség szinte egyeduralkodóvá vált az együttesben, s ha figyelembe vesszük, hogy a többi lelőhelyről még más fajok is előkerültek, akkor megállapíthatjuk, hogy elterjedtségüket tekintve közelednek a praepaleisztocén maximumuk felé. Természetesen a Salixok uralma az együttesben annak is köszönhető, hogy itt egy nyilvánvalóan vízi, illetve mocsári vegetációról van szó, azonban ez esetben is, ha a környéken más erdei növény is élt volna, mégis csak kellett volna a szélnek azok leveleiből e helyre is juttatnia. Ez azonban eddig nem állapítható meg. így tehát flóránk elemei ökológiai és klimatikus igényeik alapján rétegeink korát már a pleisztocén közelébe teszik, de viszont semmi esetre sem a pleisztocénbe, mert ennek szigorúan ellentmondanak a sótonyi lelőhelyünknél a Salvinia natans, a Sé községi lelőhelyünknél pedig nem kisebb jelentőségű fajaink, mint a Glyptostrobus europaeus (BRNGT.)HEER, valamint a két kísérő alj-növénye az Osmunda parschlugiana (UNG.)ANDREÁNSZKY, és a feltehetően Pterispalaeoaurita É. KOVÁCS, és talán a Myrica-k közül is egyes fajok. A Kárpát-medence területén eddig több olyan lelőhelyet ismerünk, melyek flórája hasonló, vagy közel azonos tárgyalt flóránkkal. A legtöbb hasonlóságot talán a Poprád melletti Gánócz mésztufa lerakódásainak flórájával, illetve annak a legalsó szintjével mutat, melyről már STAUB kimondotta, hogy e rétegek lerakódása a felső-pliocénben kezdődött. Több hasonló lelőhely található Erdélyben is, melyek azonban nincsenek kellően kiértékelve, sem a fajokat, sem a korukat tekintve. Hazai területről ANDRÉÁNSZKY GÁBOR professzor említ pliocén hínár (Myriophyllum) maradványokat, Potamogeton natans L. és zsurló, valamint erősen roncsolt Salix polleneket Pécel környékéről. Ezeken kívül sok olyan lelőhely van, melyek ennek a kornak növényeit rejtegetik, csak eddig nem igen figyeltek fel rájuk, mert nem sok eredményt reméltek tőlük. A flórát tartalmazó rétegekből állati maradványok csak ritkán kerülnek ki. Ezek rendszerint aprótermetű csigák (Helicigona sp.), kagylók és a sótonyi lelőlyünkön elég gyakran jelentkező kagylósrákok (Ostracoda). (I. tábla 12. kép, III. tábla 5. kép). Esetleg ezek együttes vizsgálata is hozzásegít majd e flórák végleges kiértékeléséhez, mely munkát az összes lelőhely egybevetése és a séi lelőhely vezérszerepe mellett lehet majd elvégezni. 2* 19