Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

val valóban megtörtént esetet.

93 A balladát legfeljebb néhány öregember tudja, azok sem egészen végig, pedig néhány évvel ezeló'tt még ezzel kezdték és végezték a danolást a búcsúban. Harasztovics Józsefné 30 éves fiatalasszony még menyasszony korában sokszor hallotta énekelni a Sági bíróné asszonyt a lócsi kocsmában. Az apósa mondta neki, hogy a csöndervilagban a csöndérek nem engedték ezt a nótát énekelni. Ha rákezdtek a legények, jöttek a puskatussal, aztán kizavartak mindenkit a kocsmából.

94 Sopron megyében járja a mondás: „Fennmaradt a híre, mint a sági bíróné lányának." Valószínűnek tartjuk, hogy gúnyosan mondják olyasvalamire, aminek elenyészett a híre, amire nem emlékeznek, és mégis emlegetik, mint a balladában: Sági bíróné lánya El vagyon temetve. De az ő szép neve Nincsen elfelejtve.^ Csaba Józsefnek, a neves néprajzi gyűjtőnek Csákánydoroszlón 1937 áprilisában a 42 éves Kálmán Róza a következő döcögős nótát énekelte el: Ászt akarják, ászt vegyem e, akit nem szeretek, Hogy a szegin életemet örök rabbá tegyem. Jó van anyám, legyen meg a szörnyű kívánságod, Készicsd e a vőlegin fekete ruhámat. Ekészütem én mindenre má a zesküvőre, Párnáimat is húzzad be tiszta feketive. Koporsut is csinyátassá, hogyha üt a zóra, Bokrétámat tűzd mellemre, zárgy a koporsumba. Ti koszorús leányaim, gyázba őtözzetek, Ti bokritás vőféreim koporsum vügyitek. Menyasszonyom karja helett vügyö keresztemet, Te meg idesanyám, hóttam után tarcsd a menyegzőmet. Kálmán Róza mint aratómunkás Felsőságon tanulta a dalt 1928-ban. A felsősági legények maguk csinálták ezt a dalt egy szomorú házasságról. Az egyik gazdagsági legény szerelmes volt egy szegény lányba, aki a papnál szolgált. Szerette volna feleségül venni, a fiú anyja azonban nem engedte, sőt arra kényszerítette, hogy az általa kijelölt jómódú leányt végy feleségül. A fiú nem akarta megbántani az anyját, és oltár elé vezette azt a lányt, akit nem szeretett. Házasságkötés után a kocsmába vonult a násznép. Itt megjelent a szegény papszolgáló is, hogy elbúcsúzzon volt szeretőjétől. Táncoltak egyet, majd egy utolsó forró csókkal elváltak egymástól. Alig ért haza a násznép a kocsmából, a fiatal férj szíve meg93 Vö. Podmaniczky: i. m. 101 — 102. 110., Rajczy: i. m. 45-47. 90-92., Ortutay Gyula: Alföldi népballadák. (Kálmány Lajos Népköltési Hagyatéka II.) Bp. 1954. 236-238. 94 Szombathelyi múzeum kézirattára: K —185. II. 2. 95 Saláta Gyuri (Gantner Antal): Bombák és kartácsok. Sopron é. n. 2. kiadás. 41. (Az első kiadásban is megtalálható: 27.) 191