Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

rek vagyonáért, a gazdag emberek földjéért hal meg. A gazdag ember pedig még az utolsó fillérjét is elragadja a szegénységnek. Sokan meglátták, hogy az igazságtalan törvényekkel szerzett vagyon tulajdonképpen rablásból jön létre. Sajtoskálon már 1847-ben működött cukorgyár.

85 Az idősebbek mesélték, hogy akkoriban nagy fakádakban főzték a cukrot. A gyár 1870 körül már megszűnt, azonban hatása alatt a környéken korán megindult a cukorrépatermelés. A felsőságiak valósággal specialistái lettek a cukorrépatermelésnek. Egy simasági ember manapság 4 — 5 más falubeli ember munkáját képes elvégezni egyelésben, annyira a vérében van a cukorrépamunka. A cukorrépa nagyon igényes növény, március derekától április 10 —15-ig vetik géppel sorokban. Sok nitrogénre van szüksége. Őszi istállótrágyázott földet kell neki adni. A cukorrépa a föld termőerejének 60 — 80%-át veszi ki. A kalászos jól jön utána, mert annak főként foszfor kell. Ősszel 32 cm mély szántás után előveteménynek legjobb a búza; így jön ki az egyensúly. Mihelyt a cukorrépa kikel, kidugja a fejét, sarabolni kell kapával vagy tolókapával. A tolókapa tulajdonképpen egy tolószerkezettel ellátott kerékre felszerelt görbe kettős kés. A föld megkérgesedett színét vágják föl vele, egyúttal a gazt is kivagdalja. Ma már ezt a munkát a termelőszövetkezetben univerzális traktor végzi. Ha a cukorrépának 4 levele kijött, egyelni kell. Ki kell ritkítani úgy, hogy csak egyes különálló szálak maradjanak megfelelő távolságban egymástól. Az egyelést rögtön cl kell kezdeni, ha eljön az ideje, mert ha elkésnek vele, fele termés lesz csupán. 5-6 nap alatt végezni kell vele, mert a jó cukorrépa nagyon gyorsan nő. Ez a munka május 15—20 tájban van, kb egy hónappal a vetés után. Manapság egyelés után fejtrágyát kap a cukorrépa. Holdanként kb 40 — 60 kg pétisót dolgozik bele a földbe az univerzális traktor. Ha gép nincs, kézzel szórják el és kultivátorral dolgozzák be vagy zétorkapával, amely csak a közöket porhanyítja föl. Június 10-től kezdve megy a kézikapalás. A sorokat kipucolják, a kettes répát eltávolítják. Régebben kétszer kapáltak, most az első kapálást helyettesíti az univerzális traktor. A répakapálást főként leányok végezték, mert ilyenkor a férfimunkaerő másfelé kellett. Augusztus elején van a kigazulás. Tulajdonképpen ez is kapálás ; ekkor a nagy gazt távolítják el. Ezzel szedésig be van fejezve minden répamunka. Október első napjaiban kezdődik meg a szedés, amelynek időpontja a beérés időpontjától és a gyár beindulásától is függ. Ha nagyon meleg a nyár, előbb van a répaszedés. A sok eső, a hideg időjárás késlelteti; ilyenkor szárban felszökik, de érésben lemarad. A cukorrépa a cukortartalmat a levélen keresztül a napfénytől kapja. Ha nincsen elég napfény, nincsen a répában cukor. A répát a földből répaszedő vellával szedik ki, emelik ki és lecsírázzák, vagyis zöld leveleit késsel levagdalják fölső zöldes részével együtt. Ma már Javrosenkó- fejeléssel dolgoznak; így 8 — 10%-kal magasabb a répa hozama. 1951-ben cukorrépaszedő kombájnnal kísérleteztek, de nem nagy eredményt értek el vele. A cukorrépaszedő kombájn kiszedi a répát, lefejeli, elevátora a pótkocsiba viszi. A répaszedő eke sem vált be, mert a nagy répákat elvágta, meghajtotta, csoroszlyával pedig szétzúzta. Szeptemberben már becsülik, nézik, mérik a répatáblákat, hogy melyik menynyit terem. Kifognak öt sort, lemérnek belőle egy métert. Ez egy négyszögöl, mert a répák között 20—24 cm a sortávolság. 30 — 32 répa szokott lenni egy négyCsatkai Endre: Sopron vármegye műemlékei. III. sorozat. Sopron 1937. 169. 182