Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

valami jogtalan előnyhöz. Olyan előnyhöz, amit nem szolgáltak meg becsületes munkával. Az ilyen emberek a csalást és a szellemi munkát egynek veszik. Az ilyen emberek ma is polgári gondolkodású emberek, akik nem akarják megérteni, hogy ma a társadalom a becsületes dolgozók javát akarja, hogy a dolgozók társadalma nem tűri meg sorai között a szélhámosokat, az ingyenélőket és a naplopókat. A dolgozókban élő polgári csökevények ellen egymás megnevelésével kell harcolnunk! Idősebb emberek tudomása szerint a kastély nagyon régi épület. Vak Béla király feleségének volt itt nagy birtoka, és akkoriban épült a kastély. A patak mentén, a Halastónál kavicstermelés közben sok mindent találtak a földben. Kővályút, faragott köveket, nagy faoszlopokat, miegyebeket, amelyek igazolják, hogy a régi időkben a barátoknak kolostora, meg halastava volt arrafelé. Olyan alagútjuk volt, hogy a föld alatt jártak misézni Kereszténybe. A kastélyból is vezetett alagút a kriptákhoz. Igaz, hogy ha itt a templom volt, akkor nem tudják, hogy miért kellett a barátoknak Kereszténybe menni misézni, — dehát így mondták el az öregek. A kastély sarkánál van egy akna. 1945-ben beszakadt, de nem mertek behatolni. Egy legény megpróbálta, de nagyon sötét volt lenn, a szél elfújta a gyertyáját, aztán nagyon megijedt. Azóta nem kutatott utána senki, hogy mi is lehet ott lenn. Köztudomású, hogy a falu egykori urai a Festeticsek voltak. A templom alatt van a sírboltjuk: 17 Festetics alussza ott örök álmát. „Az egyik Föstetics nagyobb tiszt volt, aztán áruló lett. Büntetésből olyan címert kellett neki kitenni, amelyiken két kéz volt béklyóba téve. Már nagyon régen elpusztították azt a címert, mert nagyon szégyellték" — mondja az emlékezet. Másik idősebb ember emlékezik arra, hogy a Festetics-címer nagyon sokáig az udvaron volt, amikor leszedték. 8 — 10 méter hosszú is lehetett, olyan nagy volt. Elküldték a Festeticseknek Keszthelyre, vagy talán Pestre a Nemzeti Múzeumnak. Az egyik Festetics grófot csak „Füttyös Gyuri"-nak hívták a faluban. Mikor ott volt látogatóban, mindig fütyült. „A zsebeiben mindig volt cukor, nem is tudom, honnan vett annyi cukrot." — jegyzi meg Erős bácsi. — Megkérdezte a gyerekeket: — Tudjátok-e, ki vagyok én? — Ha megmondták neki, hogy a „Füttyös Gyuri", akkor kaptak cukrot, ha azt mondták neki, hogy „a gróf úr", akkor azt mondta; — Hazudtok, gyerekek! Mért nem mondjátok meg az igazat? — Ezt az öregek még akkor mesélték, mikor Erős József, aki 1953-ban 79 éves korában halt meg, még gyerek volt. Valószínű, hogy a „nagy" Festetics György, a haladó gondolkodású főúr emlékét őrzi ebben a kis történetben a hagyomány. A hagyomány szerint a falu neve: Ság a Sághy családtól ered, akiknek a honfoglalás idején itt nagy birtokuk volt. A felszabadulás előtt egyik leszármazottjuk járt a községben, hogy visszaszerezze a birtokot, de nem sikerült neki. A történeti részben láttuk, hogy nem a családtól nyerte a birtok nevét, hanem a családra ragadt rá a név a birtokról. Látjuk, hogy a szóhagyomány a lényeget, az igazságot érzi meg és nem a valóságot, a pontos adatot. Történeti események felújítanak régi, használaton kívül álló elnevezéseket is. Haller József bíró 1863-ban emlékezett még reá, hogy a monda szerint Kenyeres-Sághnak is nevezték a községet. A szóhagyományt a történeti adatok is igazolják, azonban a helyi — nyilván téves — magyarázat szerint azért hívták egy darabig így a községet, mert a kuruc háború idején a kurucok itt sütötték a kenyeret. A valóság az, hogy a községet a kurucok felgyújtották Festeticsek iránti személyes bosszúból. Az errejáró csapatban olyan nemesek is voltak, akik a Festeticsek által kiforgatott családokból származtak. A másik monda szerint 1806-ban a franciák kenyér-depótja is itt volt; 4 kemencével sütötték a franciák 12 Vas megyei Múzeumok Értesítője 177