Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ernő: Sótony környékének felső-pliocén növénymaradványai

1. kép. A Hegyhát meredek partfala a Rába völgyéből nézve több olyan Myrica faj maradványai, melyek lelettársaiknál jóval magasabb hőigényűek, s a pleisztocénben való jelenlétüket még mikroklímatikus zugokban is nehéz lenne elképzelni. A rétegek korának végleges tisztázását főleg a séi leletek alapján lehet majd megejteni, ahhoz azonban a lelőhelyről még nagy mennyiségű anyagot kell begyűjteni. Áttérve a leló'hely ősmaradványainak ismertetésére, megjegyezni kívánom, hogy összesen 1380 db növénylenyomatot vizsgáltam át, melynek eredményeként az alábbi fajokról számolhatok be. Ez ideig 7 nemzetségnek 15 faja látott napvilágot. A nemzetségek a következők : Chara, Salvinia, Ranunculus, Salix, Iris, Phragmites, Typha. A lelőhelyünk tehát úgy a nemzetségek, mint a fajok szempontjából rendkívül szegény. A legtöbb fajt a Salix nemzetség szolgáltatja (7 faj és 1 alfaj). Lássuk ezután rendszertani sorrendben az egyes nemzetségek képviselőit. Chara sp. (í. tábla 1. kép) Egyetlen, bizonytalan faji hovátartozású maradvány képviseli ezt a nemzetséget. A vékony száron ágörvei 3—5 mm távolságban helyezkednek el. Két nodiumon elálló, máshol szárhoz simuló helyzetben vannak. Az egész maradvány 27 mm hosszú. Az örvök hónaljában néhol kis mélyedés látható, mely feltehetően az oospórák helyét jelzi. Ha ez így van, akkor a maradvány egy nagyobb termetű fajnak örvága is lehet. Feltűnő és bizonyos kétségeket támaszt az emberben a faj egyetlen példányban való jelenléte, holott vízinövényről van szó, ahol a konzerválódás lehetőségei helyben adva voltak. 12