Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ernő: Sótony környékének felső-pliocén növénymaradványai

elején még az ókori kristályos röghegység volt a felszínen, mely az attikai mozgási periódusban a mélybe süllyedt, s a felszínét fokozatosan elborította a pannon tenger. A felső-pannon emelet végén a hajdani egységes beltó a feltöltődés és a lassú emelkedés következtében fluviolakusztrikus vízrendszerré csökevényesedett, majd végül szárazulattá változott. Ezen a szárazulaton a felső-pliocén elején kialakult vízfolyások erősen letarolták a felszínt, melyet a felső-pliocén második felében, a terület ismételt süllyedése következtében újra vastag folyóvízi homokkal töltöttek Sótony környékének helyszínrajza fel. Ez az a homok, mely lelőhelyünktől mintegy 100 m-rel К felé az út mentén fogad, s melyet meddő Uniós homoknak kell tekintenünk. Területünkön uralkodólag erre a homokra települ a Vasi Hegyhát felszínét borító, helyenként tetemes vastagságú alsó-pleisztocén kavicstakaró. Emellett azonban vannak olyan helyek, ahol a keresztrétegzett szürke, vagy kissé sárgás folyami homok és a kavicstakaró közé vékonyabb-vastagabb homokos-anyag, agyagos-homok, illetve iszapos homok rétegek települtek, melyek számunkra eddig még minden esetben növénymaradványokat rejtettek. Tehát a meddő keresztrétegzett folyóvízi homokos rétegcsoport felett helyenként közvetlenül a kavicstakaró települ, míg másutt a homokos 10