Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Nádai László–Víg Károly: A Savaria Múzeum lemezescsápú bogarai (Coleoptera: Scarabaeoidea)

NÁDAI L. - VÍG K.: A Savaria Múzeum lemezescsápú bogarai (Scarabaeoidea) ban a meleg, illetve a mérsékelt éghajlati övben honos. Valamennyi fajuk szárazföldi állat. Az ősibb csoportok (szarvasbogarak, virágbogarak) képviselői még inkább erdőlakó szervezetek, a fejlettebb családok fajai azonban már a fátlan élőhelyeket is benépesítik. A lemezescsápú fajoknak csak kisebb hányada eszik állati eredetű táplálékot, a fajok döntő hányada növényevő, vagy növényevő állatok ürülékét fogyasztja, esetenként a dögevés is előfordul. Az ősibb csoportok lárvája korhadó faanyagot, korhadó növényi maradványokat, élő növényi részeket fogyaszt, a kifejlett bogarak édes nedveket, virágrészeket, virágport esznek, esetenként nem is táplálkoznak. A fejlettebb egységeknél mind az imágók, mind a lárvák bomló növényi anyagokkal, trágyával, esetleg gombákkal táplálkoznak. Kivételesen előfordulnak lárvakorban hangya-, vagy termeszbolyban előforduló fajok is. A gerincesek trágyája olyan életteret kínál a lemezescsápúaknak, amelyet a kétszárnyúakon (Diptera) és néhány más bogárcsalád képviselőin kívül szinte semmilyen más rovarral nem kell megosztaniuk. Természetes, hogy evolúciós értelemben ez a hihetetlen gazdag forrás és a konkurens szervezetek hiánya vezetett a trágyaevő fajok radiációjához, így nem meglepő, hogy ebben a csoportban igen magas a fajszám. Életmódjukban az éjszakai aktivitás tekinthető az ősibbnek, a nappali aktivitás a fejlettebb csoportokra jellemző. (A forró, száraz területeken az imágók is inkább alkonyatkor vagy éjszaka rajzanak, de ez az éghajlat sajátosságaihoz történt alkalmazkodás eredménye, tehát másodlagos jelenség.) Az éjszaka tevékenykedő fajok testszíne inkább sötét, a nappal aktívak teste már élénk színű, gyakran fémesen csillogó. A szárazabb, fátlan élőhelyeken előforduló fajokra sokkal inkább jellemző a kültakaró megvastagodása, testük kifejezetten sötét, gyengén fémes, hátuk gyakran fénytelen. A többé-kevésbé rejtett életmódot folytató fajok teste csak ritkán fémes, egyébként színük igen változatos lehet. A Scarabaeinae alcsalád fajai általában egyhangú feketék, a Melolonthinae alcsalád fajai sápadt sárgák, vörösek, míg a Cetoniinae alcsaládba már színpompás fémfényű fajok tartoznak. AZ ADATOK FORRÁSA ÉS MEGJELENÍTÉSE Jelen dolgozat a Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya (Szombathely) gyűjteményének 2006. december 31-i állapota alapján készült. (A múzeum bogárgyűjteménye tartalmazza a Kőszegi Múzeum gyűjteményének azon példányait is, amelyek az 1936-37-es évek gyűjtései folyamán kerültek elő.) Meg kell jegyeznünk, hogy a gyűjteményben jelentős mennyiségű preparálatlan anyag is található, ezek feldolgozása és adataik közreadása a jövő feladata. A fajok elnevezése és rendszertani besorolása LÖBL és SMETANA (2006) munkája alapján történt. A teljes fajnév és a leíró után a példányok gyűjtési adatai következnek. Az azonos gyűjtőhelyről származó példányok esetében csak egyszer tüntettük fel a lelőhely nevét, a többi adatot vessző választja el. Ugyanígy jártunk el abban az esetben is, ha ugyanarról a lelőhelyről egy gyűjtő eltérő időpontokban is gyűjtött. A nem azonos lelőhelyről, nem ugyanazon gyűjtőtől származó példányok adatait pontosvessző választja el egymástól. Az Iráni Iszlám Köztársaság területén gyűjtött példányok lelőhelyadatit HANGAY et al. (2005) nyomán adtuk meg. 82