Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

SZÉL Gy. et al: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei élőhelynek a magyar futrinka számára (ROZNER György, természetvédelmi őr szóbeli közlése). Némileg eltérő kép festhető a magyar futrinka Zala megyei előfordulásról Döbröcén, mely lelőhely szintén szerepel a fenti forrásmunkákban. Van ugyanis egy bizonyító példány a brnoi múzeum gyűjteményében (Vit KUBÁN muzeológus szóbeli közlése) és a környéken található Kovácsi-hegy lábának homokos alapkőzete alkalmas élőhely lehet a magyar futrinka számára. A környék szántói és a kötött talaj viszont biotópként nem jöhet számításba, így a döbröcei adat megerősítésre szorul. A Nógrád megyei előfordulást igazoló két adat közül igen valószínűtlen a Bátonyterenye: Márkházapuszta, fás legelő. Ezen a helyen a közelmúltban egy úton eltaposott példányt észlelt LANTOS István, természetvédelmi őr, de nem tette el. Bizonyító példány hiányában alapos okunk van kétségbe vonni az adat valódiságát, hiszen egy sérült magyar futrinka-példány könnyen összetéveszthető a ligeti futrinkával {Carabus nemoralis), mely egyébként igen jellemző a hajdani fás legelő helyén kialakult sűrű cserjésben, illetve erdőben. A mellette elterülő gyepek véleményünk szerint szintén alkalmatlanok a magyar futrinka számára. A GYŐRFI János (1947) által közölt soproni adat valószerűtlenségét fentebb már említettük. Úgyszintén utaltunk a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Puszta Poó, mai nevén Kétpó lelőhely bizonytalanságára. A MAGYAR FUTRINKA VESZÉLYEZTETETTSÉGE A magyar futrinkának a Duna-Tisza közén és a Nyírségben jelenleg is erős populációi élnek, melyek leginkább a száraz, növényzettel többé-kevésbé benőtt gyepekhez kötődnek, sokszor előnyben részesítik az akácosok és fenyvesek szegélyét. A DunaTisza közén legjellemzőbb élőhelye a meszes talajú homokpuszta {Festucetum vaginataé), illetve annak számtalan sokszor erősen leromlott, például ligetszépés, selyemkórós, farkasalmás „változata". Az, hogy olykor degradált élőhelyeken is erős populációi találhatók, arra enged következtetni, hogy az élőhelyét teljesen tönkre nem tévő bolygatást, illetve annak jelentős leromlását is képes átvészelni. Érdekes, hogy amíg a magyar futrinka a Duna-Tisza közén a nyílt és a zárt gyepeket egyformán kedveli, a Nyírségben csak zárt homoki növényzetben él, a növényzetmentes, nyílt homokpusztákon és a túllegeltetett gyepekben nem található meg. A gyomos (és korábban intenzíven művelt) területen való előfordulás valószínűsíti, hogy a faj erős, nagy egyedszámú populációiból képesek példányok elvándorolni, és kedvező körülmények esetén ott megtelepedni. Úgy tűnik, hogy jóval kisebb, de stabil populációk élnek a kisalföldi meszes homokon, például Gönyű és Győrszentiván térségében, illetve a Duna mentén Komárom-Esztergom megyében löszös homokon. A Keleti-Bakonyban szintén stabil populációkról beszélhetünk többek között Liter: Mogyorós-hegy, illetve Vilonya: Külső-hegy térségében, ahonnan az utóbbi időszakban viszonylag sok példány került elő dolomitsziklagyepekből és lejtősztyepből {Chrysopogono-Caricetum humilis). A lejtősztyep és sziklagyep tekinthető a magyar futrinka tipikus élőhelyének a Bakonyban valamint a Budai-hegységben és a Budaörsi-hegyekben dolomit alapkőzeten. Az utóbbi két helyen a magyar futrinka az elmúlt 100-150 év alatt fokozatosan megritkult, helyenként feltehetőleg el is tűnt az emberi tevékenység következtében. Az elsősorban fátlan növényzetet be64