Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Víg Károly–Merkl Ottó–Nagy Ferenc–Ádám László–Szalóki Dezső–Podlussány Attila–Nádai László–Dankovics Róbert–Vadász Dianna: A Kenyerei reptér – tervezett különleges természetmegőrzési területnek jelölt terület – bogárfaunisztikai vizsgálata (Insecta: Coleoptera)

Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) Gyűjtési időpont Töviskes Kifutópálya Tychius tibialis Boheman, 1843 2005.VI.2. 2(f) A TERÜLETEN ELŐFORDULÓ, FAUNISZTIKAI ÉS/VAGY TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL JELENTŐS FAJOK FELSOROLÁSA ÉS RÖVID JELLEMZÉSE Carabidae Amara fulvipes (Audinet-Serville, 1821) — Déli eltérj edésű, melegkedvelő faj. Hazánkban igen ritka, csupán néhány helyről került elő, részben az Alföldről, részben a Középhegységből. Calosoma sycophanta (Linnaeus, 1758) — Gyertyános-tölgyesek gyakori faja. Védett. Carabus convexus Fabricius, 1775 — Többnyire száraz élőhelyek lakója. Különféle erdőkben és az erdők szegélyében fordul elő, helyenként gyakori. Védett. Carabus scabriusculus scabriusculus (Olivier, 1795) — Dél-európai elterjedési!, meleg- és szárazságkedvelő faj. Napsütötte sztyepterületek, legelők faja. Vas megye faunájára új (3. ábra). Védett. Carabus ulrichii sokolari Born, 1904 — Hazánkban ez az alfaj a Nyugat- és Észak-Dunántúlon fordul elő. A síkságon keményfa- és puhafaligetekben él, a hegyvidéken felhatol a bükkösökig. Védett. Harpalus pumilus Sturm, 1818 — A síkságtól az alacsonyabb hegyvidékig van hazai adata. Szárazságtűrő és melegkedvelő faj, melyet déli fekvésű lejtősztyepekben, illetve az Alföld füves, olykor szikes pusztáin gyűjtöttek. Nem gyakori. Masoreus wetterhalli (Gyllenhal, 1813) — Palearktikus elterjedésű, hazánkban is ritkának számító faj. Az alacsonyabb dombvidék napsütötte, sztyep jellegű, száraz és kifejezetten száraz területein, homokbuckás területeken tenyészik. Vas megye faunájára új faj. Olisthopus rotundatus (Paykull, 1790) — Ritka faj, hazánkban csak kevés helyen gyűjtötték. A síkságon és a hegyvidéken egyaránt előfordul, ahol főként nyílt helyeken (erdőszéleken, tisztásokon, csarabosokban) találták meg. Poecilus lepidus (Leske, 1785) — Nálunk aránylag ritka faj, melyet elsősorban az Alpokalján, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben gyűjtöttek, többnyire bükkösben és tölgyesben. Nyugat-Európában a nyílt, napsütötte és száraz vidékek, füves puszták faja. Poecilus punctulatus (Schaller, 1783) — Palearktikus elterjedésű, hazánkban (és a környező országokban is) ritka faj. Napsütötte, száraz élőhelyekre jellemző. Vas megye faunájára új faj. Zabrus spinipes (Fabricius, 1798) — Az eddig ismert lelőhelyei alapján meleg- és szárazságkedvelő faj. Hazánkban az Alföldön, valamint a domb- és hegyvidéken, elsősorban fuvespusztákon, sztyeplejtokön és mezőgazdasági területeken gyűjtötték. Egyelve került elő néhány példánya (4. ára). 165