Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)
Keszei Balázs–Kovács J. Attila: Bányaterületek botanikai-természetvédelmi értékelésének módszertana és néhány eredménye
Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) A vizsgálatba vont bányák kiválasztásában fontos tényezőnek tekintettük, (a kiírt feltételek teljesülése mellett) hogy a térségben előforduló ásványvagyonnak megfelelően minél szélesebb spektrumot öleljen fel a kutatás. A különböző ásványkincseket kitermelő bányák működési intenzitása is lehetőleg különböző legyen. Mivel e két tényező („alapkőzet", művelés) befolyásolja leglátványosabban a vegetáció alakulását, a kiválasztott területek között vannak üzemelő, bezárás alatt álló és már bezárt bányák egyaránt. A kitermelt nyersanyag típusa szerint is különböző helyek (8 agyag-, 8 homok-, 29 kavics-, 4 terméskő- és 1 tőzegbánya) vizsgálatát végeztük el. A terepi felvételezések információit botanikai adatlap formájában rögzítettük. Ennek legfontosabb elemei az adott bánya alapadatai mellett a terület Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR; FEKETE et al. 1997) szerinti borítottsága becsült százalékban, ennek mintázata, az inváziós fajok előfordulása, bontási százaléka, mintázata. Külön figyelmet fordítottunk az állományalkotó növényfajokra, melyekre szintén százalékos borítottságot állapítottunk meg. A természetesség irányának becslése meglehetősen szubjektív feladat, fontos a megfelelő tapasztalat és kommunikáció. Ezt a mutatót -5 és +5 közötti egészszámmal jellemeztük. Minden bánya esetében megadtuk a természetes szukcessziót illetően a legkedvezőbbnek vélt értéket, valamint a degradációra mutató legkedvezőtlenebb számot is. Az értékeket nem az egész bányatelekre általánosítottuk, hanem az említett módon kiválasztott szélsőségekre adtuk meg. A kijelölt ötven bánya természetességének, élőhelytípusainak és flórájának megismeréséhez, összehasonlításához és feldolgozásához a Németh Ferenc és Seregélyes Tibor (SEREGÉLYES 1995) által kidolgozott természetesség-degradáltság kategorizálást vettük alapul. E rendszer a következő szempontok szerint csoportosítja az egyes növényi élőhelyeket (FEKETE et al. 1997): 1. A természetes állapot teljesen leromlott, az eredeti vegetáció nem ismerhető fel, gyakorlatilag csak gyomok és jellegtelen fajok fordulnak elő (szántók, intenzív erdészeti és gyümölcskultúrák, bányaudvarok, meddőhányók, vizek betonparttal). 2. A természetes állapot erősen leromlott, az eredeti társulás csak nyomokban van meg, domináns elemei szórványosan, nem jellemző arányban fordulnak elő, tömegesek a gyomjellegű növények (intenzív gyepkultúrák, fenyérfüves, csillagpázsitos leromlott legelők, szántó vagy gyep helyére telepített erdők, vizek mesterséges, szabályozott mederrel). 3. A természetes állapot közepesen romlott le, az eredeti vegetáció elemei megfelelő arányban vannak jelen, de színező elemek alig fordulnak elő, jelentős a gyomok és a jellegtelen fajok aránya (túlhasznált legelők, intenzív turizmus által érintett területek). 4. Az állapot természetközeli, az emberi beavatkozás nem jelentős, a faj szám a társulásra jellemző maximum közelében van, a színező elemek aránya jelentős, a gyomok és jellegtelen fajok aránya nem jelentős (erdészeti kezelés alatt álló öreg erdők, természetes parti övezettel rendelkező vizek, régebben felhagyott hegylábi gyümölcsösök). 5. Az állapot természetes, illetve annak tekinthető, a színező elemek (zömük védett faj) aránya kiemelkedő, köztük reliktum jellegű ritkaságok is; gyomnak minősülő fajok alig (őserdők, őslápok, hasznosítatlan sziklagyepek, tőzegmohalápok gazdag lápi flórával, faj gazdag hegyi kaszálórétek). 9