Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Nagy Ferenc–Szél Győző: Futóbogarak Zalaszentmihály környékéről (Coleoptera: Carabidae)

Praenorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) SZÉL 1999; SZÉL 1996). Érdekes, hogy Szentlőrincen (Baranya megye) almásból került elő (KUTASI et al 2004). Az általunk vizsgált területen a Zalaszentmihályi-tó partján gyűjtötték talaj csapdával 2004. április 15. és május 1. között. Bembidion obliquum (Sturm, 1825) — Európa északi és középső részéből ismert, elterjedési területe Szibériáig terjed (MÜLLER-MOTZFELD 2004). HURKA (1996) szerint leginkább a savanyú alapkőzeten kialakult nedves réteken, tőzeges területeken él. A Csehországban viszonylag gyakori fajnak számít, Szlovákiában csak kevés lelőhelye ismert (HURKA 1996), melyek közül néhány határaink közvetlen közelében található (SKOUPY 2004). FRIVALDSZKY János (1874) Sopront és a budapesti Kamaraerdőt említi lelőhelyként. KUTHY (1897) munkájából megtudhatjuk, hogy a budapesti példányt FRIVALDSZKY János maga gyűjtötte. A CSÍKI Ernő könyvében (1946) szereplő Kárpát-medencei lelőhelyek közül csak Budapest található a mai határainkon belül. A soproni adat nem szerepel GYŐRFI János 1947-ben született munkájában és a későbbi irodalomban sem találjuk nyomát (pl. NAGY et al. 2004). Az újabb faunajegyzékek szerzői (HORVATOVICH 1993; ÁDÁM 1996) nyilván a budapesti adat alapján tekintették a Bembidion obliquum fajt a hazai fauna tagjának. Mivel a Bembidion obliquum Magyarországon azóta sem került elő, és a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében sem találtuk meg a bizonyító példányt, jelenleg az egyetlen hiteles hazai példánynak a NAGY Ferenc magángyűjteményében található példányt kell tekintenünk. A szóban forgó egyetlen példányt a Szévíz-csatorna partján gyűjtötték lámpázással 2004. augusztus 6-án. Agonum gracile (Sturm, 1824) — Transzpalearktikus elterjedésü faj, mely mind a mérsékelt, mind a hideg éghajlati övben előfordul. Nedvességkedvelő faj, lápos-iszapos helyeken, vízpartokon fordul elő (MÜLLER-MOTZFELD 2004). Hazánkban igen ritka csak kevés helyről ismerjük, főként a Dunántúl nyugati, illetve déli részén gyűjtötték. Az Északi-középhegységből is van adata, a Szigetközben Nagybajcsnál jó vízellátottságú fehér füzesben találták meg. Zalaszentmihályori a Szévíz-csatorna partján, a Zalaszentmihályi-tó mellett elterülő tőzegláp mellett gyűjtötték 2004. június 11-én lámpázással (NAGY et al. 2004). Paradromius longiceps (Dejean, 1826) — Észak- és Közép-Európától DélFranciaországig, illetve Észak-Olaszországig, keleti irányban pedig a Kaukázusig terjedt el. Viszonylag ritka faj, mely éjszakai aktivitású, erősen nedvességkedvelő, leginkább a sűrű nádasokban és gyékényesekben honos. Hártyás szárnya fejlett, jó repülő faj (MÜLLER-MOTZFELD 2004). Szórványos hazai előfordulásainak zöme a síkvidéki nedves-vizenyős területekre esik. A fogások egy része fénycsapda segítségével történt (pl. KÁDÁR & SZÉL, 1995; SZÉL & BÉRCES 2002). Hazai elterjedési adatait KUTASI (1998) foglalta össze. Zalaszentmihályon a Szévíz-csatorna partján lámpázással gyűjtötték 2004. augusztus 6-án. IRODALOM ÁDÁM, L. (1996): A check-list of the Hungarian caraboid beetles (Coleoptera). — Folia entomologica hungarica, 57: 5-64. 43