Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera: Braconidae) III. 14 alcsalád fajai

PAPP J.: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése III. (Hymenoptera: Braconidae) A 252 brakonida faj alcsaládonként a következőkép oszlik meg (zárójelben a génuszok száma): Alysiinae 125 (12), Blacinae 3 (1), Brachistinae 1 (1), Braconinae 60 (6), Cenocoeliinae 1 (1), Cheloninae 2(1), Doryctinae 1 (1), Homolobinae 3(1), Macrocentrinae 11 (2), Meteorinae 3 (1), Opiinae 34 (4), Rhyssalinae 1 (1), Rogadinae 6 (3) és Sigalphinae 1 (1). A fajok összesen 34 génuszt képviselnek. A faunisztikai részben a taxonok (alcsalád, génusz, faj) betűrendben követik egymást megkönnyítve visszakeresésüket. Az egyes fajok lelőhelyeit tanulmánysorozatom második részében előadott szempontok szerint bokrosítom (PAPP 1999a: 127-129): Magyarország és a környező országok, azaz a Kárpát-medence (CarpathoPannonicum) állatföldrajzi faunajárásai alapján csoportosítjuk a lelőhelyeket. Az Alpokalja területén öt faunajárás osztozkodik, közülük kettő (l/l: Kisalföld—Arrabonicum, VI/2: Somogyi- és Zalai-dombvidék—-Praeillyricum) csak részben tartozik ide, illetve három Ausztriára is átterjed (V/l: Kőszegi- és Rozália-hegység—Ginsicum, V/2: Soproni-hegység és Lajta-hegység—Scarabanthicum, V/3: Stájer-medence—Styriacum, egyik hazai része az Őrség és a Vendvidék) (1. ábra). A faunisztikai adatokat fentebb idézett cikkemben elmondott szempontok szerint tekintem át. Bár számos esetben a lelőhely megadása nem a napjainkban elfogadott közigazgatási besorolás szerint történt, a példányok azonosíthatósága végett a cédulákon szereplő közigazgatási besorolást tüntettem fel, azonban az egyértelmű helyesírási hibákat kijavítottam. Két, nevezett közleményemtől eltérően faunisztikai, állatföldrajzi, illetve taxonómiai megjegyzést, vagy kiegészítést csak azon fajokról teszek, melyekről ilyet szükségesnek vélek. Egyébként elsősorban a hazai nemzeti parkok (Hortobágy, Kiskunság, Bükk, Aggtelek, Fertő-Hanság), illetve a két magyarországi táj (Bakony, DélEHinántúl) brakonidáiról megjelent közleményekben a megállapításaim idevágóan is helytállóak (PAPP 1973, 1981a, 1981b, 1981c, 1982, 1983, 1984, 1987a, 1987b, 1988, 1990, 1991a, 1991b, 1992a, 1992b, 1996a, 1996b, 1999a, 1999b, 1999c, 2002,2004). Magyarország faunájára nézve 25 gyilkosfürkész faj bizonyult újnak, az alábbiakban ezeket sorolom fel alcsaládonkénti bontásban: Alysiinae/Alysiini: Aspilota breviantennata Tobias, A. eurugosa Fischer, Asyntactus rhogaleus Marshall, Dinotrema acricome (Fischer), D. eumandibulatum (Fischer), D. falsificum (Stelfox et Graham); Alysiinae/Dacnusini: Antrusa chrysotegula (Tobias), Chorebus armida (Nixon), Ch. compressiventris (Telenga), Ch.fallax (Nixon), Ch. foveolus (Haliday), Ch. gentianellus Griffiths, Ch. heringianus Griffiths, Ch. iridis Griffiths, Ch. mitrus (Nixon), Ch. nobilis Griffiths, Ch. ornatus (Telenga), Ch. phaedra (Nixon), Ch. singularis (Tobias), Ch. tamsi (Nixon), Dacnusa mára Nixon, D. íarsalis Thomson; Braconinae: Bracon humidus Tobias, В. strobilorum Ratzeburg; Opiinae: Opius gigapiceus Fischer. A 252 brakonida faj alpokaljai példányainak a zömét BAJÁRI Erzsébet, MÉHELY Lajos, PAPP Jenő, PODLUSSÁNY Attila, ROZNER István és SÓLYMOS Béláné gyűjtötte. Esetenkénti gyűjtésekkel további kilenc természetkutató járult hozzá a brakonida anyag gyarapításához: ÁDÁM László, ERDŐS József, FODOR Sándor, GYŐRFI János, HORVATOVICH Sándor, MÓCZÁR László, SziLÁDY Zoltán, VlSNYA Aladár és ZOMBORI Lajos. A gyűjtések jórészt az elmúlt öt évtizedben (1950-2000) történtek, míg ezt megelőzően a világháborús évtizedekben (1910-1950) jóval kevesebb brakonidát gyűjtöttek az Alpokalján. 92