Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Pozsgai Gábor: Göcsej kistáj levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato)

PozsGAi G.: Göcsej levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae) Longitarsus longiseta Weise, 1889 — Babosdöbréte, 2003.V.6.; Zalaegerszeg: Zalarét, 2003.IV.29. — Palearktikus elterjedésű, hazánkban nagyon ritka faj. Eddig csak néhány irodalmi adata ismeretes (Kaszab 1962b). Tápnövényei valószínűleg egyes Plantago- és Veronica-fajok. Longitarsus luridus (Scopoli, 1763) — Babosdöbréte, 2002.IV.5., 2003.V.6.; Kányavár, 2003.VI.25.; Nova: Zágorhida, 2003.VII.9.; Zalaegerszeg: Bazita, 2002.IV.5.; Zalaegerszeg: Ebergény, 2002.IV.L, 2003.VIII.1.; Zalaegerszeg: Ebergény, Csarit, 2002.IV.5. — Csaknem egész Európában előfordul, hazánkban főleg a nedves területeken közönséges. Polifág táplálkozású (Ranunculus spp., Pulmonaria spp., Symphytum spp., Mentha spp. stb.). Nyugat-palearktikus áreájú. Longitarsus lycopi (Foudras, 1860) — Babosdöbréte, 2002.IV.5., 2003.V.6.; Zalaegerszeg: Ebergény, 2002.VI.16. — Hazánkban gyakran előforduló palearktikus elterjedésű faj. Tápnövényei a Lycopus europaeus, a Satureja vulgaris és egyes Mentha-îayok. Longitarsus melanocephalus (De Geer, 1775) — Nova: Zágorhida, 2003.VII.9. — Nyugat-palearktikus faj, hazánkban mindenütt közönséges. Tápnövényei Plantago- és Silene-fajok. Longitarsus nasturtii (Fabricius, 1792) — Zalaegerszeg: Ebergény, 2003.VIII.1. — Euro-szibériai, Közép- és Észak-Európára jellemző faj, hazánkban a nedves területeken közönséges. Különböző érdeslevelűekkel táplálkozik. Longitarsus nigrofasciatus (Goeze, 1777) — Babosdöbréte, 2002.VILI. — Turano-mediterrán áreájú faj, hazánkban többfelé előfordul és nem ritka. Tápnövényei Verbascum- és Scrophularia-Щок. Longitarsus pellucidus (Foudras, 1860) — Babosdöbréte, 2002.IV.5., 2002.VILI.; Zalalövő, 2001.

VII. 10. — Turano-mediterrán, Szinte egész Európában előfordul, Magyarországon közönséges. Tápnövénye a Convolvulus arvensis és a Calystegia sepium. Longitarsus pratensis (Panzer, 1794) — Zalaegerszeg: Zalarét, 2003.IV.29. — Euro-turáni elterjedésű, hazánkban mindenfelé közönséges. Tápnövényei különféle Plantago- és Chenopodium-félék. Longitarsus rubiginosus (Foudras, 1860) — Zalaegerszeg: Ebergény, 2003

.VIII. 1. — Euro-szibériai elterjedésű, Európa középső felében él. Magyarországon a nedves, mocsaras területek egyik ritka faja. Tápnövénye a Calystegia sepium. Longitarsus scutellaris (Rey, 1874) — Kányavár, 2003.VI.25. — Euroszibériai faj, hazánkban ritka, általában hegy- és dombvidéki elterjedésű faj. Tápnövénye valószínűleg a Plantago major. Longitarsus suturalis (Marsham, 1802) — Zalalövő, 2001.

VII. 10. — Euroturáni áreájú, hazánkban elterjedt és nem ritka. Tápnövénye a Lithospermum officinale. Altica sp. — Bariahida, 2003.VII.9. — Csak nőstény egyedeket gyűjtöttünk, emiatt a faji szintű határozást nem vállaltuk. A kozmopolita Altica genusz egész Európában elterjedt. Hazánkban közönséges, gyakran kártevőként léphet fel. A nem leggyakoribb faja az Altica oleracea (Linnaeus, 1758), azonban ezek az egyedek morfológiai bélyegek alapján más fajhoz tartoznak. Palearktikus. 58