Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Pozsgai Gábor: Göcsej kistáj levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato)

PozsGAi G.: Göcsej levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae) laló munkája. Ezen a néhány elszórt publikált eredményen kívül más forrásra támaszkodni nem tudtunk. E hiányt próbáltuk meg legalább részlegesen - a levélbogarak családjának faunisztikai feltárásával - pótolni. GÖCSEJ KISTÁJ JELLEMZÉSE Göcsej Magyarország DNY-i részén, a Zalai-dombság területén fekszik (KözépZalai-Dombság), közel az ausztriai és a szlovén határhoz, északon a Zala folyó Zalalövő-Zalaegerszeg közti szakasza, keleten a Felső-Válicka, délen az AlsóVálicka, a Cserta és a Kerka, nyugaton a 86-os főút határolja. Tőle nyugatra az Őrség, keletre Kemeneshát-Kemenesalja található. Területe kb. 650 km

2 (MAROSI & SOMOGYI 1990). A felszín alaktanilag tagolt, változatos, elsősorban eróziós, deráziós völgyek által tagolt D-DNy-i irányba lejtő dombok és völgyközi hátak alkotják. Domb vonulatai az Alpok keleti nyúlványának tekinthetők. Legmagasabb pontja a Kandikó (304 m). Éghajlatát tekintve nagyrészt mérsékelten, de a déli részén meglehetősen hűvös, csapadékos, szubatlanti hatásnak kitett terület. Az alacsony hőmérséklet kialakításában az Alpok hatása is közrejátszik. Gyakori a völgyekben megülő, talaj menti köd. Hazánk napfényben egyik legszegényebb területe. Vegetációs időszak általában április közepétől október közepéig tart. Talaja pleisztocén vályog vagy agyag alapkőzeten képződött pszeudoglejes barna erdőtalaj, illetve egyes területeken agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A patak és forrásvidékekre jellemző az öntés réti talaj és a lápos réti talaj. A viszonylag sok csapadék ellenére a talajok vízellátottsága nem jó a rossz vízáteresztő-képesség miatt, ami az agyagfrakció magas arányának köszönhető. Gyakoriak a pangóvizes területek. Mivel a terület nagy része a Zala vízgyűjtő területéhez tartozik forrásokban és folyóvizekben nagyon gazdag. A kedvező adottságok (sok keskeny, hosszú völgy) miatt sok a mesterséges, völgyzárógáttal épült halastó is. Göcsej növény földrajzi szempontból a Nyugat-dunántúli ílóravidék Göcseji flóratartományába tarozik (PÓCS 1981). Átmenetet jelent a Dél-Dunántúl és NyugatDunántúl között. Agyagos talaján korábban nagy kiterjedésű illír bükkösök (Viciooroboidi-Fagetum) borították, mára azonban ezek az intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében erősen megfogyatkoztak. A terület vegetációja változatos képet mutat: a természetközelinek tekinthető bükkfoltok, a felhagyott kaszálók és a kultúrtájak mozaikosan váltják egymást. Alpokalji hatásként összefüggő erdeifenyvesek is előfordulnak. Sajnálatos módon egyre nagyobb szerephez jutnak a természetvédelmi szempontból nem kívánatos, adventiv fajokból álló társulások is (Pl.: fehér akác IRobinia pseudoacacia/, aranyvessző fajok /Solidago spp./). A növénytakaró heterogenitásából következtethetünk az állatvilág sokszínűségére is. A területet állatföldrajzi szempontból a Praenoricum és a Praeillyricum faunajárás határán terül el, általában a másodikhoz sorolják (VARGA & RÁCZ 1996). A fauna összetételében balkáni, mediterrán és alpi hatások is érvényesülnek. 46