Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Nagy Ferenc–Szél Győző: Futóbogarak Zalaszentmihály környékéről (Coleoptera: Carabidae)

NAGY F. & SZÉL GY.: Futóbogarak Zalaszentmihály környékéről (Coleoptera: Carabidae) Oodes helopioides (Fabricius, 1792) — Zalaszentmihályi-tó partja, 2004.

V. 1-22., 2004.VI.6-12., (t) Badister bullatus (Schrank, 1798) — Szévíz-csatorna partja, 2004.VI.26., 2004.VII.18., 2004.VIII.6., (1); Zalaszentmihályi-tó partja, 2004.VI.6-12., (t). Badister coliaris (Motschulsky, 1844) — Szévíz-csatorna partja, 2004.VI.11.,(1). Badister dilatatus (Chaudoir, 1837) — belterület, 2004.V.20., (1), Szévízcsatorna partja, 2004.VI.il

., 2004.VHI.6., (1). Badister peltatus (Panzer, 1796) — belterület, 2004.V.20., (1), Szévízcsatorna partja, 2004.VI. 11., 2004.VIII.6., (1). Paradromius longiceps (Dejean, 1826) — Szévíz-csatorna partja, 2004.VIII.6., (1). Microlestes maurus (Sturm, 1827) — belterület, 2004.IV. 10-11., 2004.IV.26., (e); homokbánya, 2004.V.22-VI.6., (t); Zalaszentmihályi-tó partja, 2004.IV.25-V.l.,(t). Syntomus obscuroguttatus (Duftschmid, 1812) — Zalaszentmihályi-tó partja, 2004.IV.25-V.1., (t). Syntomus pallipes (Dejean, 1825) — belterület, 2004.IV.26., (e); homokbánya, 2004.V.22-VI.6., (t); Zalaszentmihályi-tó partja, 2004.IV.25-V.1., (t). Drypta dentata (P. Rossi, 1790)—Zalaszentmihályi-tó partja, 2004.IV.25-V.1., (t). A RITKA FAJOK JELLEMZÉSE Blethisa multipunctata (Linnaeus, 1758) — Holarktikus elterjedésit faj, mely a mérsékelt övben fordul elő. Közép-Európa északi részén gyakoribb, dél felé haladva egyre ritkább (MÜLLER-MOTZFELD 2004). Hazánkban a síkságon, a domb- és hegyvidéken egyaránt elterjedt, de mindenütt ritka, és úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb példánya kerül elő. Erősen nedvességkedvelő, rendszerint agyagos vízpartokon, mocsarakban fordul elő. A Bükkben növényzettel sűrűn benőtt vízpartokon gyűjtötték parttaposással (SZÉL 1996). Zalaszentmihályon a Szévíz-csatorna partján lámpázással gyűjtötték 2004. július 18-án. Dyschirius tristis (Stephens, 1828) —Elterjedési területe magában foglalja Franciaország nyugati részét, illetve Kelet-Kínát, észak-déli irányban pedig Finnországtól a Kaukázusig tart elterjedési területe (MÜLLER-MOTZFELD 2004). Hazánkban viszonylag ritka faj, mely megjelenésében igen közel áll a nagyon gyakori Dyschirius aeneus fajhoz. A legtöbb eddig ismert hazai lelőhelye a Dunántúlra esik, mint pl. Mosonmagyaróvár, Majkpuszta, Tihany: Külső tó. A Börzsönyből (Drégelypalánk) is előkerült (SZÉL & KUTASI 2003). Hazai elterjedési adatait KUTASI & SZÉL (2000) összegzi. Zalaszentmihályon a Szévíz-csatorna partján lámpázással gyűjtötték 2004. augusztus 6-án. Trechus austriacus (Dejean, 1831) — Kis-Ázsiában, Délkelet-Európában és Közép-Európa déli részében honos, észak felé Bajorországig hatol (MÜLLERMOTZFELD 2004). Hazánkban elsősorban barlangokból került elő a Bükkből, az Aggteleki-karsztról, a Budai-hegységből. A lelőhelyek másik részében (pl. Vértes: Csókakő; Battonya: erdő) nem barlangi körülmények között találták (RETEZÁR & 42