Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Dankovics Róbert: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) elterjedéstörténete és természetvédelmi helyzete a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban

Praenorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) s csak töredéke volt vipera. DELY Olivér György és JANISCH Miklós 1959-ben tett gyüjtőútján Kisudvar (ma Mosonmagyaróvár része) környékén gyűjtött több példányt, majd SEY Ottó hatvanas évek eleji kutatásai adnak hírt az alfaj jelenlétéről a térségben. Ezt követően 1978-ig nincs adata a területről. Ekkor újra felfedezik (JANISCH 1979) egy kicsi állományát, amelyet az 1984-1991 között öt alkalommal hazánkba látogató Societas Europaea Herpetologica (SEH) Természetvédelmi Bizottsága munkacsoportja három alkalommal is meglátogatott (NlLSON & ANDREN 2001). A kilencvenes évek végére az ismert élőhely kis kiterjedése és az észlelési adatok visszatartása miatt a kutatók egy része gyakorlatilag kipusztultnak vagy menthetetlennek tekintette a hansági rákosi vipera populációt. 1. ábra. A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) Dunától délnyugatra ismert elterjedési területének változása 1900-tól napjainkig Figure 1. Changes, from 1900 to the present day, in the known habitats SW of the Danube of Hungarian meadow viper (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) Napjainkban a rákosi vipera Alföldön található élőhelyei alkotják a fennmaradt elterjedési terület túlnyomó többségét. A kisalföldi, az ismert teljes hazai mintegy 3.500 ha - terület nem egészen 2 %-át teszi ki, és a kígyó az itteni eredeti areálnak csupán a peremén található meg. A Hanság kivételével (1. ábra) e területek mindegyike több száz éve szántóföldi müvelés alatt áll, ezért az alfaj fennmaradására esély csak a nehezen megközelíthető, védett, kis kiterjedésű, gyakran csak gazdaságtalanul művelhető gorondokon, homokdűnéken volt. A hansági lelőhelyek jegyzékét MÉHELY (1912), DELY & JANISCH (1959), SEY (1964) valamint FÜLÖP (1992) közli. A jelenleg folyamatban lévő vizsgálatok során, a történeti adatokból már ismert két észak-hansági élőhelyen tudtuk kimutatni az alfaj jelenlétét. (DANKOVICS et al. 2002, DANKOVICS 2004a). A VIZ.SGÁLT TERÜLET A Győri-medence területét a geológiai harmadkor végére a Pannon-tengerből kiédesedett beltórendszer borította, amely a kéregmozgások hatására a pliocén végére kiszáradt. A pleisztocénben újrainduló szerkezeti mozgás a Fertő nyugati oldalát ki121