Az Alpokalja természeti képe közlemények 7. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2004)

Praenorica Folia historico-naturalia, VII (2004) Kőszegi-hg. [2],Vép[l,2] Khg: Kőszegi-hg., 1936.V.20-22., Exc. Inst. Zool. Syst. Univ. Budapest (MTM); Velem: írottkő, 1980.VI.28., RI (RImgy). Vv: Vép, 1973.V.22-VI.12., vörösherés, (tes), NvK (JPM). KASZAB (1937) közleményében a kőszegi példány tévesen Acupalpus meridianusnak határozva szerepel (HORVATOVICH 1981). Hazánkban a síkságtól a hegyvidékig egyaránt előfordul, gyakran találták szikes mocsarakban és réteken. Korábban nagyon ritkának tartották, de az 1970-es években beinduló, mezőgazdasági-talaj faunisztikai vizsgálatok során kiderült, hogy ez a faj a mezőgazdasági talajokban országszerte elterjedt (HORVATOVICH 1981). Acupalpus luteatus (Duftschmid, 1812) Acupalpus luteatus — CSÍKI 1941: 160 [1]; SZÉL és HEGYESSY 1996: 26 [2]; HEGYESSY és SZÉL 2002: 213 [3] Apátistvánfalva [2], Kőszeg [3], Kőszeg: Felső-erdő [1], Kőszeg: Felső-rétek [1], Magyarszombatfa [2, 3] Khg: Kőszeg, 1939.VII.7., VA (SM), 1980.VI. 14., (fcs) PA (MM). ŐV: Apátistvánfalva, 1993.VI.7-8., (fcs), TCs-VK (SM); Magyarszombatfa, 1980.VI.15., (fcs), PA (MM). A legtöbb hazai példány a Dunántúlról és az Alföldről került elő, ahol nedves helyeken, növényi törmelék alatt találták. Előszeretettel repül fényre. Acupalpus maculatus (Schaum, 1860) Acupalpus maculatus — SZÉL és HEGYESSY 1996: 26 [1]; HEGYESSY és SZÉL 2002: 213 [2] Kőszeg [2], Magyarszombatfa [1,2], Szalafő [1] Khg: Kőszeg, 1980.

VI. 14., (fcs), PA (MM). ŐV: Magyarszombatfa, 1980.VI.15., (fcs), PA (MM); Szalafő, 1993.VL19., REI (RElmgy). A hazánkban gyűjtött példányok többségét az alföldi szikes tavak közelében találták (ÁDÁM és MERKL 1986). MÜLLER-MOTZFELD (2004) szerint erősen kötődik a szikes és sós területekhez. 195