Az Alpokalja természeti képe közlemények 7. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2004)

Praenorica Folia historico-naturalia, VII (2004) ŐV: Szakonyfahi, 1968.VI.5., HS (MTM). Az Alföld, a dombvidék és a hegylábak szórványos előfordulású ritka faja, melyet leginkább homokos és szikes területeken gyűjtöttek. A Bükkben ecsetpázsitos legelőn került elő (SZÉL 1996). A Börzsönyből is van adata (ENDRŐDI 1974). Harpalus neglectus (Audinet-Serville, 1821)* Harpalus neglectus - CsiKl 1941: 160 [ 1 ] Kőszegi-hg. [1] A dél-nyugat-palarktikus elterjedésű faj másik hazai előfordulását („Rákosfalva") szintén csupán irodalmi adat tanúsítja (CSÍKI 1946). Érdekes, hogy CSÍKI Ernő (1946) monografikus könyvében már nem tesz említést a kőszegi lelőhelyről. A Harpalus neglectus-пак azóta nincs újabb magyarországi előfordulási adata. Határainkhoz legközelebb Ausztriában (MÜLLER-MOTZFELD 2004), illetve Erdélyben (Nagyszeben) (CSÍKI 1946) fordul elő. Hazai előfordulása megerősítésre szorul. Harpalus picipennis (Duftschmid, 1812)* Harpalus picipennis — KASZAB 1937: 166 (KUTHY 1897 nyomán) [1] Kőszegi-hg. [1] Hazánkban a száraz és meleg alföldi homokpuszták, illetve a déli hegylejtők sziklagyepjeinek tipikus faja, általában nem gyakori (HORVATOVICH 2000). KASZAB (1937) ezt a fajt KUTHY (1897) adata alapján vette fel kőszegi listájára, azonban a bizonyító példányt nem találtuk meg, így a Harpalus picipennis Vas megyei előfordulása megerősítésre szorul. Harpalus pumilus Sturm, 1818 [syn.: Harpalus vernalis (Fabricius, 1801)] Ka: Celldömölk: Sághegy, 2000.XII.16-2001.IX.4., lejtősztyep, (tes), MA-SzCs (BDF). Rm: Ikervár: Rába-part, 2003.VI.7-20., legelő, (tes), NF (NFmgy). A síkságtól az alacsonyabb hegyvidékig van hazai adata. Szárazságtűrő és melegkedvelő faj, melyet déli fekvésű lejtősztyepekben, illetve az Alföld füves, olykor szikes pusztáin gyűjtöttek. Nem gyakori. 181