Az Alpokalja természeti képe közlemények 7. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2004)

NAGY F., SZÉL GY. és VÍG K.: Vas megye futóbogár-faunája (Col.: Carabidae) Hazánkban az síkvidéktől a hegyvidékig szélesen elterjedt, ahol elsősorban nedves ligeterdőkben, nádasokban a korhadt farönkök laza kérge, illetve a növényi törmelék alatt tartózkodik, ahol sokszor nagy számban található. Mezőgazdasági területeken is gyakori. Pterostichus melas (Creutzer, 1799) Pterostichus melas — KASZAB 1937: 166 fi]; HORVATOVICH 1980b: 60 [2]; HORVATOVICH 1992: 127 [3] Acsád [2], Horvátzsidány: Kőszegi-erdő [3], Kőszegi-hg. [1], Narda [2] Khg: Bozsok, Collectio J. de Végh (SM); Bozsok: Holt-hegy, 2002.VIII.3-17., erdei tisztás, (tes), NF (NFmgy); Kőszeg, 1938.VIII.20., VA (SM); Kőszegihg., 1936.V.20-22., Exe. Inst. Zool. Syst. Univ. Budapest (MTM), 1937., KZ (SM); Velem: Borha-forrás, 1999.VÏÏ.8-15., 1999.

VII. 15-31., 2000. VILI 229., vegyes erdő, (tes), NF (NFmgy); Velem: Malom-rét, 2002.

VIII. 17-31., erdei tisztás, (tes), NF (NFmgy). ŐV: Bajánsenye, 1998.VII.1-VIII.7., elegyes bükkös, (tes), SzCs (BDF); Csörötnek: Huszászi-patak, 1982.VIII.21-22., Rí (RImgy); Farkasfa: Borjas-erdő, 1979.V.3-VI.4., (tes), RI (SM); Kercaszomor: Böröcei-erdő, 1998.VII.1-VIII.7., 1999.V.6-VI.1., gyertyános-tölgyes, (tes), SzCs (BDF); Kondorfa: Sásos-erdő, 1980.VIII.22., Rí (RImgy). Vd: Horvátzsidány: Kőszegi-erdő, 1980.VI.17., SzD (SM); Narda, 1973.VI.825., vörösherés, (tes), NvK (JPM); Sé: Séi-parkerdő, 1999.VII.24-VIII.1., gyümölcsös, (tes), NF (NFmgy); Vaskeresztes: külterület, 2002.V.1-18. kaszáló rét, (tes), NF (NFmgy). Vh: Káld: Farkas-erdő, 1951.VI.29., tölgyes, KZ (MTM). Vv: Acsád, 1973.VII.30-VIII.8., vörösherés, (tes), NvK (JPM); Sorkifalud: külterület, 1985.IV.2L, (e), NF (NFmgy). Korábban nem különböztették meg a külsőleg igen hasonló Pterostichus hungaricus (Dejean, 1828) fajtól, így a P. melas fajra vonatkozó eddigi hazai faunisztikai közlések fenntartással kezelendők. A P. melas és a P. hungaricus fajok főként a domb- és hegyvidéki erdőkben fordulnak elő, de megtalálhatók a Tiszántúl és a Felső-Tisza vidékén is. Úgy tűnik, hogy nem élnek a Duna-Tisza közén. A hazai múzeumok és gyűjtemények anyagának előzetes átvizsgálása alapján a két faj helyenként együtt is előfordul, mégis jellemzőbb, hogy egy adott térségben az egyik faj domináns, vagy kizárólagos előfordulású. így például a Balaton-felvidéken, a Bakonyban, a Dunántúl nyugati részén, a Villányi-hegységben, az Aggteleki-karszton, valamint a Tiszántúl és a Felső-Tisza vidékén a P. melas jóval elterjedtebb, vagy kizárólagosan fordul elő, amíg a Budai-hegyekben, a Vértesben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben (főként a magasabb pontokon) egyértelműen a P. hungaricus dominál. 112